2. Kaszás Marianne: Céhek, ipartársulatok, ipartestületek iratai. Bp. 1996. MOL 91 p.

I. Szervtörténeti bevezetés - 3. Az ipartestületek megalakulása jogi szabályozásuk, működésük

3. Az ipartestületi tagok és alkalmazottak szakmai és általános továbbképzésének megszervezése. A tanoncok és segédek munkájának bemutatása céljából kiállítások szervezése. A tagok megbecsültsége és anyagi biztonsága elérésének támogatása. 4. A tagok szakmai tanácsokkal való ellátása. 5. Szociális feladatok ellátása: segélyezések, temetkezési csoportok létrehozása. 6. A termelés zavartalanságának biztosítása, az ipari béke feltételeinek megteremtése útján: ipartestületi szék (25. §), munkaügyi bizottság (26. §), békéltető bizottság (27. §) megszervezése és működtetése. A törvény lehetővé tette, hogy a feszültségektől mentesebb munkaviszony előmozdítása érdekében az ipartestületek ingyenes munkaközvetítőket működtessenek, ezáltal a testületek tagjaikat munkaerőhöz, a segédeket pedig munkalehetőséghez juttatták. A reform 10. §-a szabályozta a tagsági díjak nagyságát. A díjak megállapításánál a fó szempont az volt, hogy a szervezet életképes legyen. A törvény határozottan előírta, hogy a felvételi és tagsági díjakat úgy kell megállapítani, hogy az így rendelkezésre álló és egyéb bevételek (pl. ingatlanok bérbeadása) együtt lehetővé tegyék az ipartestületek részére azt, hogy a törvényileg előírt feladataiknak és kötelezettségeiknek megfelelhessenek. A testületi terhek igazságos megoszlása érdekében ugyanakkor a tc. elrendelte, hogy a tagsági díjakat progreszszív alapon kell megállapítani, erre vonatkozóan a testület alapszabályában legalább négy, fokozatosan emelkedő díjtételt kell felállítani. A jogszabály 12-18. §-ai részletezik az ipartestületek önkormányzati szerveinek hatáskörét és feladatait (közgyűlés, elöljáróság, elnök, szakosztályok, bizottságok). Az ipartestületi reformnak a korábbi ipartörvényekhez képest egyik fontos eredménye, hogy létrehozta az ipartestületi szék intézményét (25. §), melynek feladata az iparon belüli üzleti tisztesség védelme, az iparosok közötti ellentétek elsimítása, a szakmai összetartás, megbecsülés erősítése lett. A kézművesek körében már hosszabb ideje megnyilvánult egy ilyen szervezet iránti igény. Az ipartestületi szék szervezeti és működési feltételeit külön alapszabályban rögzítették. A 26. § pedig munkaügyi bizottság felállítását tette lehetővé, mely bizottságnak a feladata lett az ipartestületek tagjainak és az ipari alkalmazottaknak a munkaviszonyból származó közös érdekű ügyeik megbeszélése és együttes megállapodások létesítése. A bizottság céljait tekintve csak paritásos alapon volt működtethető, ezért abban a munkaadóknak és az alkalmazottaknak egyenlő képviseletet kellett biztosítani. Ennek a bizottságnak létrehozását az tette szükségessé, hogy az alkalmazottak csak ilyen módon tudtak véleményt nyilvánítani különböző munkaügyi, munkarendi kérdésekben. Míg korábban a céhes világban a legények beletartoztak, tagjai voltak a céheknek, azok megszűnésével és az ipartestületek létrehozásával a segédek csak alkalmazotti minőségben kerültek kapcsolatba a testületekkel, és a korábbi ipartörvények nem tették lehetővé, hogy a munkát érintő különböző kérdésekben véleményüket nyilváníthassák, illetve javaslatokat tehessenek. Ezen a helyzeten kívánt változtatni az ipartestületi reform a munkaügyi bizottságok felállításával, melyeknek feladatai közé tartozott a munkarendek, kollektív szerződések kidolgozása. A munkaügyi bizottság ügyrendjét az ipartestületi elöljáróságnak kellett jóváhagynia. A tc. II. fejezete teljes egészében az ipartestületek országos központjának létrehozását, fenntartását, feladatait, szervezeti felépítését, önkormányzati szerveinek működését szabályoz-