2. Kaszás Marianne: Céhek, ipartársulatok, ipartestületek iratai. Bp. 1996. MOL 91 p.

I. Szervtörténeti bevezetés - 3. Az ipartestületek megalakulása jogi szabályozásuk, működésük

a kérelmező szakképzettségére vonatkozó igazolásokat tizenöt napon belül megtekinthesse és azokról véleményt nyilváníthasson. Ugyanakkor, ha az ipartestület ellenezte is az iparengedély, illetve iparigazolvány megadását, mindössze fellebbezési joga volt csupán, amely fellebbezés nem volt halasztó hatályú az iparjogosítvány kiadására. A tc. 43. §-a elrendelte, hogy az ipargyakorlás folyamán beállott minden változást az iparosnak jelentenie kellett nyolc napon belül az iparhatóság részére, amely a bejelentett változást az iparlajstromban nyilvántartásba vette, és erről a bejelentőt, az ipartestületet, valamint a kereskedelmi és iparkamarát tizenöt napon belül értesítette. Míg az 1884. évi ipartörvény alapján tulajdonképpen írni-olvasni nem tudók is elszegődhettek tanoncnak, addig az iparnovella 84. §-a előírta, hogy „Tanoncul csak oly egyén alkalmazható, aki iskolai bizonyítvánnyal igazolja, hogy legalább az elemi népiskola negyedik osztályát sikerrel elvégezte, vagy hogy legalább az írást, olvasást és a számolás elemi ismereteit elsajátította". A 85. § részletesen intézkedik a tanoncszerződés tartalmáról, a 86. § pedig a szerződés hatósági megőrzéséről. A 112. § pedig elrendeli a községi tanonciskolák felállítását, minden olyan községben, ahol a tanoncok száma a negyven főt eléri, ahol pedig a tanulók száma a huszonöt főt meghaladja, de a negyven főt nem éri el, a község tanonctanfolyam indításáról köteles gondoskodni. A 113. § lehetővé teszi, hogy tanonciskolát az ipari és kereskedelmi érdekképviseletek, ipari és kereskedelmi vállalatok tulajdonosa, valamint felekezetek is létesíthetnek, ha erre a vallás- és közoktatásügyi minisztertől engedélyt kapnak. Budapesten számos példa van rá, hogy nagyobb ipartestületek tanonciskolát működteltek. Az ipari és kereskedelmi érdekképviseletek sorában megemlíthetők az 1850-ben rendeleti úton felállított kereskedelmi- és iparkamarák. Ezeknek a szervezeteknek a működését 1868ban a VI. tc. törvényileg is szabályozta, és 3. §-ában lehetővé tette számukra, hogy gazdasági szakképzési feladatokat is elláthassanak. Ezt a tevékenységet bővítette tovább az 1922-es törvény. A rendelkezés a kamarák hatáskörébe utalta a mestervizsgáló bizottságok alakítását, és képviseletet biztosított a kamaráknak a mestervizsgákon. Sőt, a kamarák beleszólási jogot nyertek a kiállítási engedélyek elbírálásába éppúgy, mint az iparjog esetleges visszavonásának eldöntésébe (1. a törvény 26. §-át és a 78.000/1923 K. M. számú rendelet 54-58. §-ait).A H világháború idején pedig a kereskedelmi- és iparkamarák befolyást gyakoroltak a központi anyagelosztás szabályozására is. Az 1922. évi XII. tc. alapján az ipartestületek a következő hatósági teendőket végezték: 1. Az ipartestület előtt kötötték a tanoncszerződéseket (76. §). 2. Az ipartestületnél meg kellett őrizni a tanoncszerződés hiteles másolati példányát (86. §). 3. A tanoncszerződés módosítása is az ipartestület előtt történt (87. §). 4. A tanviszony kitöltését az ipartestületnél be kellett jelenteni, amely a tanoncot a tanoncvizsgáló bizottság előtt felszabadította, és kiállította számára a segédlevelet (104. és 105. §§). 5. Az ipartestület a tanoncról nyilvántartást vezetett, amelyet négy héttel az iskolai év megkezdése előtt köteles volt megküldeni a községi elöljáróságnak (110. §). A községeken kívül az ipartestület is állíthatott fel tanonciskolát, és a tanonciskolái felügyelőbizottságban képviselője részt vehetett (115. és 119. §§).