15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

3. A térképírás fejlődése, különös tekintettel az egyházi levéltárak gyűjteményeire

f\ A térképek készítői zömmel osztrák katonai mérnökök voltak, de a munkába bekapcsolódtak hazai földmérők is, akik közül Magyar István és Csiszik Miklós volt a legismertebb. Sok térképet nem is mérnökök rajzoltak, hanem a méréshez valamelyest értő hadnagyok segítségét vették igénybe. Minden esetben mérnökök javították a térképeket, készítették a számításokat, végezték a hitelesítést. Ellenőrzéssel és hitelesítéssel szívesen megbíztak helyi ismeretekkel rendelkező hazaiakat is, akik maguk nem térképeztek /pl. Prusénszky Pált,Szalaky Gábort/.

23/ A kataszteri térképek egyes egyházi uradalmakban a további műszaki munkálatok jó alapját képezték. Az egyes lapok egymáshoz illesztésével, a mérési vonalak és pontok elhagyásával kiválóan alkalmasak voltak mezőgazdasági térképek készítésére, mélyeken a művelési ágakat, nyomásbeosztást, telkeket, utakat és különféle objektumokat ábrázolni lehetett. Ilyen térképeket találunk példá94 / ul a Győri Káptalani Levéltárban is. A történeti kutatásokban ma már fontos szerepet kapnak a feudáliskori katonai térképek. Ezeket 1918-ig titkosan kezelték, így azok a kartográfia hazai fejlődését nem befolyásolták. A katonai térképezés szükségessége Mária Terézia sikertelen háborúi miatt került napirendre. Az első lépések már 1764-ben megtörténtek, majd a munka II. József uralkodása alatt vett új lendületet. Magyarországról 965, Erdélyről 280 térképlap készült el a 19.század elejéig. A térképek tájolása jó, a folyók, tavak rajza pontos a helységek távolságát méréssel állapították meg. Ábrázolták a hegyeket, hágókat, mocsaras területeket, álló- és folyóvizek esetében azonban csak a partok vonalát, a gázlókat, átkelőhelyeket jelölték. A felmérők katonai szempontokat tartottak szem előtt, tehát csak azt vették fel a térképekre, ami a csapatok vonulása szempontjából fontos lehetett. Az anyaghoz országleírás készült, mely községek szerint haladva közli a települések helyére, egymás; tói való távolságára, útviszonyaira, erdőségeire, vizeire stb. vo-