15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

3. A térképírás fejlődése, különös tekintettel az egyházi levéltárak gyűjteményeire

Mária Terézia 1767. január 23-án bocsátotta ki úrbéri utasítását, mely a jobbágyok hasznovételeit és kötelezettségeit egységesen határozta meg. Eszerint a falvak parasztságát jobbágyokra, házas és hazátlan zsellérekre osztotta. A jobbágyok házzal, beltelekkel .és 1/8-nál nagyobb jobbágytelekkel rendelkeztek. A telekhez a földek minőségének megfelelően differenciált nagyságú szántó, és rét tartozott. Átlagosan 18 hold szántó, hét hold rét volt egy egész telek, melyet egységesen 3/4 hold béltelek egészített ki. Ha a rét területe kevesebb volt az előírtnál, a szántóból kellett nagyobb területet, ún. rétpótlékot adni. A legelőket a jobbágyok általában a földesúrral közösen használták, esetleges erdőterületeik pedig a község birtokában voltak. A szőlő nem képezte úrbéri egyezség tárgyát, és nem volt meghatározva az állatállomány sem. A parasztság szegényebb rétegét zsellérnek nevezték. A házzal rendelkező zselléreknek beltelkük, 1/8-nál kisebb jobbágytelkük valamint a falu adottságainak megfelelően szőlőjük és állatuk lehetett. A hazátlan zsellérek csak szőlővel és állattal rendelkeztek, vagy teljesen nincstelenek voltak. A jobbágyok és zsellérek - ha nem volt községi erdő - a földesúri erdőben saját szükségletre vághattak fát, bérért makkoltathattak. A szőlőben termett bort Szent Mihálytól /szept.29./ karácsonyig, ha külön szőlőhegy is volt Szent Györgyig /ápr.24./ árulhatták. A földesúrnak a terményből kilenceddel és különféle ajándékokkal, ezen kívül pénzadománnyal, valamint telkenként heti egy napi igás vagy két napi gyalogrobottal tartoztak. A robot a telekhányad arányában csökkent, a házas zsellérek már csak évi 18, a hazátlanok 12 napot teljesítettek. A szabályozás végrehajtására az uralkodó több megyére kiterjedő hatáskörrel királyi birtosokat küldött, akik felmérték a korábban kialakult viszonyokat. Összeírták a parasztok birtokában lévő földterületeket, a telekhányad megjelölésével. Néhol külön jegyzékben felvették a szőlőket, malmokat is. Ezután az úrbéri