15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

2. Az ábrázolt területek

- 34 : 2. Az ábrázolt területek. 2.1. Az egyházi birtokok nagysága és változásai. 2.1.1. A történeti Magyarország egyházi birtokai. Mint a tematikai leírásokból látható, a vizsgált térképek legnagyobb része - különböző részletességgel - az egyházi birtokokra vonatkozott. Ezek terjedelmét, megoszlását a feudális korban országos metszetben problematikus meghatározni. Az első megbízható adatokkal - mint a többi nagybirtok esetében - csak a 19. század második felétől rendelkezünk. Nagyon kevés .a témával foglalkozó szakirodalmi feldolgozás is, hiszen az elmúlt évtizedekben a kutatók e témához nem 'nyúltak.* vagy ha igen, azt - néhány dicséretes kivételtől eltekintve - politikai felhangokkal tették. Jogállás szerint az egyházi birtokok a kötött vagy korlátolt forgalmú birtokok közé tartoztak. A javadalmasok nem rendelkeztek szabadon területeikkel, hanem azok felett a feudális korban a főkegyúr, a király vagyonielügyeleti joggal rendelkezett. 0 adományozott érseki, püspöki, szerzetesi birtokokat, állított fel egyházmegyéket. Birtokfelügyeleti jogát a kamarán keresztül gyakorolta. A polgári korszakban e jogot a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vette át, és bizonyos vonatkozásokban még a királyság megszűnte után is érvényben volt.^ Püspök vagy érsek halála, széküresedés esetén az uradalmat a feudális korban - fentiek értelmében - a kamara kezelte, a polgári korszakban pedig élére miniszteri biztos került. A birtokot megterhelni, eladni csak a püspöki kar hozzájárulásával és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium előzetes engedélyével volt lehetséges. Hasonló elvek vonatkoztak a szétszórt káptalani birtokokra, melyek a királyi adományok mellett egyéni hagyatékokból is gyarapodhattak, sőt a kisebb protestáns területeket is kötött forgalmú birtokként kezelték. A kötött vagy korlátolt forgalmú birtok besorolást azzal magyarázhatjuk, hogy az egyházi területek egy része célvagyon volt,