15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

7. Kutatási szempontok és forrásérték

7. Kutatási szempontok és forrásérték 7.1. A térképek névanyagának felhasználása A bemutatott közel hat és félezer térkép forrásértékének elemzése és a kutatás lehetséges irányainak meghatározása külön tanulmányt érdemelne. Munkánk befejezéseként csak néhány szempontra szeretnénk felhívni a figyelmet, "mesterségesen" kettéosztva a kérdést a helynevek és az ábrázolt terület vizsgálatára. Napjainkban a helynévkutatás nagy lendületet vett. A nyelvé szet, a néprajz, a földrajz és más tudományágak művelői nagy előszeretettel fordulnak a térképekhez, hogy azokból adatokat merítsenek. A következtetések levonásához azonban minden helynévkutatásnál figyelembe kell venni két fontos tényezőt: - az illető térkép milyen célból keletkezett, - mely vidék állapotát tükrözi. Az első szempont azért lényeges, mert a térkép készítője mindig azokat az elemeket emelte ki és jelölte meg névvel, melyek a rajz rendeltetésének megfeleltek/Ezek nem mindig estek egybe az ábrázolt vidék legjellemzőbb tényezőivel, és így nem célszerű azokat kritika nélkül felhasználni. Legtöbb példát erre a határ- és birtokmegosztási térképek adnak, ahol a magyarázatokban, határjelek leírásában igen sok hely név található. A mesterséges "határhányások" mellett a főbb jelek a nagyobb fák, kövek, kisebb-nagyobb dombok stb. voltak. így például egy síkságot ábrázoló térképen előfordulhatnak kizárólag a domborzatra vonatkozó elnevezések, de ettől még az illető terület nem válik hegyvidékké. A mezőgazdasági térképeken a dűlőnevek változása nem követi a művelési módok átalakulását. Még a 19. század végén is előfordulnak egyes nyomásokra, "vetőkre", ugarra vonatkozó kifejezések, amikor az illető falvakban már a vetésforgót alkalmazták. A volt mocsarak helyén előfordul, hogy a gabonakonjunktúra kibontakozásakor, sőt a 19. század utolsó harmadában is a búzával bevetett te-