15. Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp. 1992. MOL 272, XXX p.

6. A térképek jellemzői

jobbágyok között már 1767 előtt megtörtént. E területeken a térképek száma a 18. század második felében csak a II. József-kori kataszter miatt volt magas, és mint az ismertető részben jeleztük, a kevés változást hozó úrbérrendezést viszonylag csekély térkép dokumentálta. A térképek időbeli megoszlását - mint objektív tényezők természetesen befolyásolták a különböző iratpusztulások is. A püspöki térképtárak fennmaradása e képet esetleg módosíthatta volna. 6.3. Méretarány és tájolás A méterrendszer bevezetése előtt készült kéziratos térképekan, melyek - mint láttuk - a gyűjtemények nagyobb részét tették ki, a méretarány nem az általunk használatos hányados formájában van megadva, hanem azt aránymérték helyettesíti. Egyik eleme ennek a hüvelyk, a másik rendszerint az öl, a mérföld vagy valamely más az adott korban ismert egység. A hüvelyket sokesetben számmal jelölik, máskor viszont az a megadott skálán méréssel kell megál19/ lapítani. A méretarány meghatározása a térkép áttekinthetősége, az ábrázolás részletessége szempontjából rendkívül fontos volt a kéziratos és nyomtatott térképeken egyaránt. A térképkiadványok méretarányát a kiadó, nyomda feltételei, a szélesebb közönség igényei határozták meg, aminek részletezése túlmutatna értekezésünk körén, így csak egy-két térképtípussal foglalkozunk. A kifejezetten egyházi célra készült egyházigazgatási térképeken a méretarányt mérföldekben adták meg, éspedig olymódon, hogy azok minden Magyarországon ismert változatát feltüntették, így a magyar /8937 m/, az osztrák /7586 m/, a német 77452 m/, valamint a földrajzi /7420 m/ mérföldet. A század második fe-