12. Szőcs Sebestyén: A polgári kori vármegyei pénzügyigazgatás iratai. Bp. 1992. ÚMKL 124 p.

Bevezetés

tozták. Jól tükrözi a megyék sajátos, felemás helyzetét Magyary Zoltán véleménye, aki azt írja, hogy "Az állami közigazgatás közvetítésen nem tartozik az önkormányzat körébe, mert azt a vármegye, éppúgy, mint a község, nem saját közjogi hatalma alapján, hanem az állam közigazgatási szerve gyanánt végzi. Ebben az ügykörben a vármegyének önkormányzati szerve, a törvényhatósági bizottság, rendszerint nem is járt el, hanem csak a végrehajtó szerveit ... veszi az állam igénybe. A vármegye, mint a törvény hatósága, azaz általános közigazgatási hatóság, a közigazgatás legfontosabb szervei közé tartozik. A vármegyét az állam ezért a közigazgatási szervezet felépítésében megfelelően számba is veszi. Amire a vármegye használható, arra állami szerv nincs." Majd ezt az elvi jellegű és meglehetősen statikus leírást a következő, a valóságot inkább tükröző megjegyzéssei pontosítja: "A vármegyének igazgatási és önkormányzati ügykör közti határvonal időnként változik aszerint, hogy az állam mit von saját hatáskörébe és mit hagy meg, vagy ad át az önkormányzatnak"."^ A dualizmus korában, majd a két háború közötti időszakban is azonban az állam mindinkább szűkítette a helyhatóságok hatáskörét, azok bővítésére soha nem került sor; a pénzügyigazgatás vonatkozásában pedig már a kezdet-kezdetén erősen centralizált, mégpedig úgy, hogy az adókivetés és az adókezelés hatáskörét elvonta a törvényhatóságoktól, felhatalmazás, majd törvény útján fenntartotta a neoabszolutizmus adórendszerét és részben pénzügyigazgatási szervezetét is. A neoabszolutizmus idején működött országos pénzügyigazgatóságokat azonban már 1867-ben megszüntette a kormány; a kerületi pénzügyigazgatóságokat viszont a pénzügyigazgatás középfokú szerveiként Magyar Királyi Pénzügyi Felügyelőség néven fenntartotta,