10. Iratkezelési ismeretek. Jegyzet az irattáros tanfolyamok hallgatói számára. Szerk. Dóka Klára. Bp. 1990. ÚMKL 1-2. k. 249 p. ill.

1. kötet - 2. Az államigazgatás szervezete a közelmúltban és napjainkban

Az eddigiekből is világosan látszik, hogy az elmúlt időszakban az államigazgatásra a túlzott központosítás, többszörös aláás fölérendeltségi viszony volt jellemző. A minisztériumok és egyéb országos hatáskörű szervek megyei helyi, vagy regionális kirendeltségeket, igazgatóságokat irányítottak, melyek elláttak bizonyos szakhatósági feladatokat, (pl. vízügyi, statisztikai hivatal, népi ellenőrzés helyi intézményei), míg a teendők másik része a helyi tanácsok szakigazgatási szerveinek hatáskörébe került (pl. egészségügy, oktatásügy, építésügy stb.) 2. Az államigazgatás helyi szervei: a tanácsok A tanácsrendszert az 1950. évi 1. tv. hívta életre, megszüntetve ezzel a polgári korban jól bevált állami és önkormányv zati szervezetek kettősségét, s az a centralizált államszervezet részeként kettős alárendeltségben, az államhatalom helyi szerveként, mint tömegszervezet kezdte meg működését. Tanácsot a községekben, a városokban, a járásokban, a megyékben, a fővárosban és a fővárosi kerületekben hoztak létre. Szervezetüket is központilag határozták meg, mely szerint a tanács szervei voltak: a tanácstestület, a végrehajtó bizottság, a szakigazgatási szervezet és az állandó bizottságok. A tanácstestület tagjai sorából elnököt, elnök-helyettest és titkárt választott. Bár a törvény kimondta e szervek között a tanácstestület primátusát, de a gyakorlatban az állami akarat helyi végrehajtóivá a végrehajtó bizottságok váltak, amit az a törvényi rendelkezés is erősített, amely a végrehajtó bizottságokat álta-