9. Réfi Oszkó Magdolna: Műszaki tervdokumentumok az államosított építőiparban. Következtetések a levéltári megőrzésre. Bp. 1990. ÚMKL 340 p.

6. A hatósági engedélyezési eljárás kialakulása és jelenlegi rendszere

szerint a vidéki építési ügyekben mind az első-, mind másodfokon műszaki szakképzettséggel nem rendelkező szervek döntenek és a harmadfokon eljáró miniszter, akinek módjában áll műszaki szakvéleményt szereznie - jogorvoslati jogszabályaink értelmében - csak jogkérdésben foglalhat állást ez ügyben. Ezek szerint a szakszempont intézményesen ki van küszöbölve az építési igazgatásból." Rendkívül paradox kép tárul elénk a magán- és középítkezések engedélyezési eljárásának vizsgálatakor. Első pillanatban azt hihetnénk, hogy az engedélyért folyamodók azonos elbírálás alá estek. Arra a helytelen elvre építve, mely szerint „az állam, mint a közhatalom birtokosa önmagával szemben nem gyakorol hatósági jogkört", középítkezések esetében építési, vala mint használatbavételi engedélyre 1945-1950 között nem volt szükség

. Az érvényes jogszabályok (8980/1948. Korm. számú rendelet, 4197/1949. Korm. számú rendelet) alapján középítkezésnek tekintendő „az állam, a törvényhatóság, a megyei város és a község, ezeknek kezelésében lévő alapítványok, valamint az állami, állami kezelésbe vett és állami érdekeltségű vállalatok, köztestületek, közintézetek és közüzemek építkezése, tekintet nélkül arra, hogy azok üzemi vagy nem üzemi jellegűek, végül minden más olyan építkezés, amelynek költségeihez az állam - akár kölcsön nyújtásával is - legalább százezer forinttal járul hozzá." Építkezésnek számított továbbá minden helyreállítási és átalakítási munkálat, valamint az építkezéssel kapcsolatos gépészeti és egyéb belső műszaki berendezés készítése is. A középítkezések meglehetősen nagyvonalú kezelésével szemben a magánépítkezések pénzügyi és jogi eszközökkel szigorúan befolyásolt gyakorlata áll. Az állam igyekezett megakadályozni a költséges, az akkori fogalmak szerint luxusigényű építkezéseket. Ezért egy 1948-ban hozott jogszabály (4000/ 1948. ÉKM számú rendelet) alapján „az építés- és közmunkaügyi igazgatóhoz áttett építési engedély iránti kérelmeket tervgazdálkodási szempontból" is el kellett bírálni. Azokban az esetekben, amelyekben az építtető - a 600/1945. ME számú, vagy az ezt kiegészítő, módosító rendeletek alapján - a részére juttatott földön vagy házhelyen az építés- és közmunkaügyi miniszter által a „Magyar falusi házak tervei" című sorozatban könyvalakban kiadott tervek, vagy határozatban