3. Német forrásszöveg olvasási gyakorlatok. 1. Bevezetés és példatár. Bp. 1984. ÚMKL 23 p., XXVI. tábla

Bevezetés a német írástanba

A Habsburgok magyar kancelláriája is németül levelezett az udvari társhivatalokkal. Különösen nagy szerephez jutott a német nyelv a hazai kormányszékek használatában a germanizálás időszakaiban: II. József korában, majd a Bach-korban. A magán nagybirtok igazgatásában is sok esetben német nyelvű Írásbeliséget találunk a 18. században és a 19• század első felében, különösen a Dunántúlon, ahol sok volt a német anyanyelvű uradalmi tiszt. Ugyanebben az időben a nagybirtokos családok egy részének magánlevelezésében is a német nyelv volt használatban. E nagymennyiségű s jelentős forrásértéket képviselő levéltári anyag feltárásához és feldolgozásához nemcsak német nyelvismeret /és sok esetben német filológiai képzettség/, hanem a speciális "német irás" formáinak, stílusainak és fejlődésének ismerete is szükséges. II. Az Írással foglalkozó tudomány A történeti forrástudományok /korábbi nevükön: segédtudományok/ közül az ún. paleográfia foglalkozik az Írásbeliség, az írásrendszerek, az ábécék, betűk és íróeszközök fejlődésével. E feladat kiterjed az irás egyetemes fejlődéstörténetére a kezdetektől a mai irásig, bár a paleográfusok egy része az újkori irás vizsgálatát nem tekinti feladatának. Ezért az újkori Írástörténetet egyesek "neográfiának" is nevezik. Ha a paleográfia kifejezést, szó szerinti értelmének megfelelően, leszűkítjük a régi Írásokkal foglalkozó tudomány jelölésére, szűkségünk van egy, a paleográfiát és a neográfiát egyaránt magába foglaló közös kifejezésre. Nálunk a múlt század második felében Horvát Árpád az irástan kifejezést használta a paleográfia magyar megfelelőjeként. Ma e kifejezést az írással foglalkozó tudomány egészére értjük. Az irástan az irott történeti források technikai-anyagi, tehát külső jegyeivel /irás, az irást hordozó anyag/, nem pedig tárgyi-tartalmi kritériumaikkal foglalkozik. Célja kezdet' ben pusztán gyakorlati volt. Elsősorban a feltételeket kivan-