3. Német forrásszöveg olvasási gyakorlatok. 1. Bevezetés és példatár. Bp. 1984. ÚMKL 23 p., XXVI. tábla

Bevezetés a német írástanba

zad második felében alakul ki a végleges forma amit a 17 • században különbözőképpen cifráznak //£", /? , A hosszú s-sel különböző ligatúrákat alkotnak. Ilyen a scharfes s /j3 iffi/* és az st /yé A 17. században ezekben az s szárát nem húzzák a középvonalak fölé /^£iZ*p/* Hasonló a helyzet az sch ligatúrával is /ff , /y/. Ez utóbbinak formája több változáson megy át, melynek során néha a c teljesen eltűnik / t - tulajdonképpen már a 16. század elején elnyerte végleges német formáját //4V, de felső szára ebben a században még alig nyúlik a középvonalak fölé. Emellett azonban a latin forma /t / ós különböző változatok /A, > X- /is előfordulnak. A tt ligatúráját a 16. században szélesre húzzák Afc£/, a 17«-ben szorosabbra vonják s néha kétszeresen is áthúzzák />$r/« u - hegyes formájában nem különbözik az n-től, ezért föléje megkülönböztető jelet helyeznek, ami lehet egy kis kör vagy annak egy bármily irányú szeleié / p .^ .—, 3 /» a 17. században gyakran függőleges görbe vonal AiA, /, néha két vonal vagy két pont. Ez utóbbi esetben csak hangtani alapon lehet megállapítani, hogy u vagy ü hangot jelölt-e. v - 16. századi formái: V ,1 , 'V / V Ezek mellett már megjelenik a végleges német forma /"0 / is. A 17. században a német forma különböző változatait használják, de rendszerint úgy, hogy első szárát a középvonal fölé kanyaritják / iq ,JQ ,$3 /. Emiatt a kis v a nagy V_vel könnyen összetéveszthető! Az u és v hangok következetes megkülönböztetése a német Írásban - miként a latinban is - a 17* század közepe óta figyelhető meg. Ettől kezdve a szókezdő u hangot már nem irják v betűvel. Kivétel az und szó, amit továbbra is még egy ideig a hagyományos módon M

vnd

M-nak irnak. w - a 16. század első felében egy összekötő vonal nélküli /vo » ct? / és egy összekötő vonallal kezdődő formája / VO/ van.