3. Német forrásszöveg olvasási gyakorlatok. 1. Bevezetés és példatár. Bp. 1984. ÚMKL 23 p., XXVI. tábla

Bevezetés a német írástanba

A század második felétől kezdve jelenik meg a német forma, amelyben az iv a második szártól elválik Ennek az utóbbinak a 17* században különböző variációi vannak, s észrevehető a tendencia, hogy a v-hez hasonlóan a középvonalak fölé Íveljen AHO ,C40 1

1/0/. x - a tárgyalt kót évszázadban kurziv német formában / 'V / használták. H 2 - a gótikus / *) / forma igen soká tartotta magát, mellette azonban már a 16. század első felében megjelent a német forma, amelyben a szár ós az iv elváltak egymástól /^ , Aty/'. Az y-ra rendszerint kót pontot tettek. z - a német formának egy felső ét, egy alsó ive van. Az alsó mindig a középvonal alá kerül, a felső iv - tz betükapcsolás esetén - a középvonalak között marad, egyébként azonban a 16. században mindig, a 17*-ben rendszerint föléjük emelkedik. A felső iv formája több változatban fordul elő / £ , ^ , ^ /. A nagybetűk formáinak fejlődósét nehezebb megrajzolni, mint a kisbetűkét. Csak a fő tendenciákat tudjuk megállapítani, amelyek a modern nagybetűk kialakulásához vezettek. A gótikus irás nagybetűi nem voltak egységes eredetűek. Egy részük a római kapitális vagy az unciális ábécé betűiből származott, más részük tulajdonképpen megnagyobbított kisbetű volt. A német kurziv irás ez utóbbiakat részesítette előnyben, és a másfajta nagybetűket /pl. a B, D, G, N betűk középkori formáját/ lassanként elhagyták s helyettük megnagyobbított kisbetűket alkalmaztak. E tendencia következtében a német irás a 16-18. századok folyamán - a latin Írástól eltérően - olyan nagybetűket hozott létre, amelyek szervesen illeszkedtek a kurziv irás duktusához. A nagybetűk formáinak egységesítése sokkal lasabban m*nt végbá, mint a kisbetűké. Nemcsak azért, mert a nagybetűknél hiányzott az egységes eredet, hanem azért is, mert ezeket szívesen diszitették, cifrázták. Különösen a barokk korban használták ki a kalligrafikusok és Írnokok a nagybe-