3. Német forrásszöveg olvasási gyakorlatok. 1. Bevezetés és példatár. Bp. 1984. ÚMKL 23 p., XXVI. tábla

Bevezetés a német írástanba

a 16. század elején egy kerek / d/ és egy egyenes / formájával találkozunk. A szazad második felében már túlnyomólag az utóbbi formát használják. A kerek forma azonban még a 17* században is előfordul. Ez utóbbi században a betű rövid szárai hegyessé válnak //#V, előfordul azonban egy kerek forma is /&/, amely esetben a kis és a nagybetűt nehéz egymástól megkülönböztetni. A 17* században a d után következő t szárát gyakran a d felső hurkából húzzák ki />$/. a gótikus formából hosszú fejlődési folyamat után alakul ki a német forma: 6>'6>1?>'f>tV .16. századi hevenyészett Írásokban az e néha csak két ferdén egymás fölé irt pont formájában /. • / jelentkezik. A 17* században az e második szárát gyakran oly rövidre irják /y^/, hogy az r betűvel könnyen összetéveszthető, a 16. században gyakori formai: f, f, • A 17. századi formák: "f, *? . Az ff ligatúra formái: Az fft ligatúra formái: a gótikus g szárát a 16. század elején gyakran felhúzzák a betű feje fölé Később a betű fejét elhanyagolják és a következő formák alakulnak ki: T>ff. A 17. században zömmel még a gótikus /%/ formát használják, de már a század elején felbukkan a német /^/ forma. A 17* századra jellemző a betű alsó szárának lendületes balra húzása/j^/. a 16. században egymás mellett él a latin h-ra emlékeztető /£/ és a német / forma, valamint egy közbülső alak. A 17* században már csak a két utóbbi formát használják, a kettő közül azonban a német forma válik túlnyomóvá. A közbülső alak nagybetűként él tovább, a német i /i / alakja az egész időszakban változatlan. A 16. században a szóvégi i hangot ún. hosszú i-vel / j / jelölték általában. Ebben az időben a j hangot is a német i-vel jelölték.