3. Német forrásszöveg olvasási gyakorlatok. 1. Bevezetés és példatár. Bp. 1984. ÚMKL 23 p., XXVI. tábla

Bevezetés a német írástanba

- a nyelvű nyomtatványokban minden más tipust kiszoritott. A fraktur maradt a tipikus német nyomdai irás 1941-ig. Német paleográfusok a nyomdai fraktur betűk védelmében fel szokták hozni, hogy azok egymással össze vannak hangolva, mig a humanista Írásból kifejlesztett antiqua betűk egymástól függetlenül, anorganikusán állnak egymás mellett. A másik különbség, hogy a kis- és nagybetűk nem két külön irásfajtából származnak /mint a latin Írásban/, hanem egysé-i c ges stílust képviselnek. A fraktur irás a kézírásban is tovább élt, a legújabb időkig, ha alkalmazási területe lényegesen le is szűkült. Nem a használati Írásban, hanem műtárgyakon, feliratokon, ünnepélyes fejedelmi és más oklevelekben éltek vele. Aktákban és ügyviteli könyvekben csak a cimet vagy a szöveg egyes kiemelt szavait irták ilyen betűkkel. Mig kezdetben a nyomdai fraktur betűi a kézírásokéval azonosak voltak, a 16. szá< zad közepén a nyomdai betüformák konvencionálissá merevednek, a kézírásban azonban az irásmesterek művészi hajlama a formák meglehetősen nagy változatosságát hozta létre. Különösen áll ez a nagybetűkre, amelyeket előszeretettel díszítettek, variáltak. A 17. század második felében a fraktur irás nehézkes formái a barokk stílus hatására fellazultak, mozgalmasabbá váltak. A 18. század végén a fraktur irás formái közeledtek a kancelláriai Íráséihoz, olyannyira, hogy a kettő már nehezen különböztethető meg. E helyen közöljük a különböző német Írásformák betűit, 17 Faulmann szerint. NAGYBETŰK /az első sorban a fraktur, a másodikban a kancelláriai illetőleg a 16-17. századi kurziv, a harmadik sorban a modern kurziv irás jellegzetes betüformái/ 1. 2C 25 <S Z$ 3 * £ m H (ft 3. a ^ g^f £ f ^ at M W <7