1. Levéltári mikrofilmezés. Szerk. Balázs Péter. Bp. [1983]. ÚMKL 66 p. ill.

III. A mikrofilmgyűjtemény kezelése

III.rész A_jnK^PI.IM0YÜJT£ME3SY KEZELÉSE 1. Levéltári mikrofilm alatt értendő a levéltári iratanyagnak fotoeljárással áttetsző anyagra /filmre/ készitett másolata, amelynek olvasása csak nagyitó készülék segítségével lehetséges. Mikrofo

rmák 2. A levéltári szolgálatban leggyakrabban alkalmazott mikroforma a 35 mm széles mikrofilms

zalag, amit leginkább 100 láb /30,48 m/ hosszban készítenek és orsóra tekercselve tárolnak. - A jelen szabályozás elsődlegesen ezt a formát tartja szem előtt, mert a magyar levéltárak gyakorlatában más mikrofonnak csak kivételesen fordulnak elő. 3* Irattári gyakorlatban egyre terjed a 16 mm szé les

, az előzővel azonos hosszúságú filmtekercs használata. Levéltári alkalmazásával az A/4-es méretnél nem nagyobb iratanyag esetében számolni kell. 4. A 35 vagy 16 mm széles filmre készített, csupán néhány felvételt tartalmazó szalag a miki^ofilmc^ik. Az egyes csikók ragasztással tekerccsé egyesíthetek, ha a csikók végén ragasztások számára van elég szabad felület. 5. Világviszonylatban egyre terjed a riikrofilmlap

. a miorofiche. A mikrofilmlapon annak hosszabb oldalával párhuzamosan több sorban több felvétel helyezkedik el. A leggyakoribb méret a 105 x 148 mm nagyságú /A/6/ lap, amelyen a cimsoron kivüi 6C felvétel készül. 6. A sikfilm változó menetű filmlap, amire egyetlen felvétellel rendszerint nagyol": mér :tü egyetlen irat /térkép, tervrajz/ képe kerül. Elődje az üveglemez volt, amit ma már csak speciális célokra használnak. 'Tárolási módok 7. A tanácsi levéltárak mikrofilm-gyűjteményt.' alapvetően fiimtekercsékből áll. A filmszalagot orsóra tekerve és dobozba téve kell tárolni.