Ress Imre: Digitális forráskiadás vagy elektronikus mutatózás? A kora újkortól az államszocializmus végéig keletkezett tömeges forrásanyag közzétételének magyar gyakorlata. Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. 13–31.
Ress Imre: Digitális forráskiadás vagy elektronikus mutatózás? intézményi kooperáció, másrészt egy ilyen, végeredményben költséges projekt eredményeinek elhelyezésére a magyar tudományos felvevő piac kicsinek és szűknek bizonyult. Egyetlen tematikus mikrofilm-publikáció készült végül, 1973-ban, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára, amely a költőre, utóéletére és családjára vonatkozó magyar levéltári források egészét tartalmazta.7 Nemzetközi érdeklődés a magyar történeti forrásanyag mikrofilm-publikációja iránt csak a korabeli csúcson lévő amerikai Habsburg Monarchia-kutatás részéről jelentkezett az 1970-es években, amelynek keretében amerikai egyetemek egész sora akarta megvásárolni a mikrofilmen közzétenni kívánt, 1867-1914 közötti magyar minisztertanácsi jegyzőkönyveket. Noha már jelentős előkészületek történtek, végül a mikrofilm-publikációt államérdekre és személyiségi okokra hivatkozva leállították.8 A rendszerspecifikus korlátozások és nehézségek ellenére a mikrofilm mégis döntő változást hozott a magyar történelemre vonatkozó kora újkori és újkori levéltári forrásanyag hazai hozzáférhetővé tételében. A magyar történeti fejlődés sajátos alakulásának következménye, hogy e korszak történeti forrásainak jelentős hányada külföldön található: egyfelől a Habsburgmonarchia központi kormányszerveinek anyagát őrző bécsi levéltárakban, másrészt pedig az 1918 után bekövetkezett területváltozások folytán a környező országokban. Az 1960-as években induló módszeres Hwngflricö-feltárás és a következetes mikrofilmezés eredményeként az ausztriai, szlovákiai és a vajdasági levéltárak egyes magyar vonatkozású állagai, illetve egyes levéltári egységek teljes Hungarica-anyaga mikrofilmmásolatban ma már elérhető a Magyar Országos Levéltár filmtárában.9 A felhalmozott forrásanyag kutatása azonban rendkívül nehézkes, mert a mikrofilmezés ütemével korántsem tartott lépést a segédletkészítés, illetve alig készültek olyan segédletek, amelyek az eredeti levéltári egységek rendjében nyújtanának a kutatónak részletes információt az egyes filmtekercsek tartalmáról. A Hungrica-teltáró jegyzékek segítségével, amelyek alapján a forrásválogatás és a mikrofilmezés történt, pedig nem okozna különösösebb nehézséget ilyen típusú részletes tájékoztató segédletek megszerkesztése.10 A mikrofilm-publikáció módszertani tanulságai és az ausztriai, szlovákiai és vajdasági levéltárak tömeges iratairól a korábbi évtizedekben készült mikrofilmek kutatásakor jelentkező problémák két olyan szempontra irányítják a figyelmet, amely a mai, immár digitálisnak nevezett korszakban is érvényesnek látszik. 7 Kiss, 1972.65-111. 8 MOL Y 7.1972:12 252., 1974:151. 9 RESS, 1989. 522-526.; KOLLEGA TARSOLY, 1992.46-50. 10 E probléma megoldásához mintaadásnak szántuk Pajkossy Gáborral közösen készített kutatási segédletünket (PAJKÖSSY-RESS, 1998), amely lajstromszerűen tájékoztat az uralkodói tanácsadó testületként államban teljes Hungarica-anyagáról, feltüntetve az egyes iratok eredeti bécsi jelzetét és megadva azok országos levéltári filmtári dobozszámát is. A segédlet levéltáros körökben visszhangtalan maradt, amit az is jelez, hogy annak létezését a Magyar Országos Levéltár honlapjáról elérhető filmtári alapleltárban sem tüntetik fel, hanem a Staatskonferenz mikrofilmjeinek kutatásához változatlanul a filmtári jegyzékeket ajánlják. 17
