Ress Imre: Digitális forráskiadás vagy elektronikus mutatózás? A kora újkortól az államszocializmus végéig keletkezett tömeges forrásanyag közzétételének magyar gyakorlata. Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. 13–31.
Közlemények A rendkívül csekély európai visszhang ellenére érdemes megemlíteni, hogy Magyarországon az 1960-as évek végén nagyon komoly szakmai tanulmányok láttak napvilágot a mikrofilm-publikáció alkalmazásáról mint a nyomtatásban kiadható forrásanyag megsokszorozásának lehetséges eszközéről. Ebben a vitában a legmarkánsabb álláspontot Vörös Károly képviselte, akinek a forráskiadás új technikai lehetőségeiről kifejtett szakmaijövő-víziója minden olyan módszertani alapelvet érint és olyan, ma is teljes mértékben alkalmazható megoldásokat kínál, amelyek részben azonosak a digitális forráskiadással foglakozó mai német módszertani tanulmányok ajánlásával. Másrészt ezek a mai német módszertani tanulmányok sokszor még nem is érzékelik azokat a buktatókat és problémákat, amelyeknek áthidalására Vörös Károlynak már akkor kész javaslatai voltak. Koncepciójának lényege abban áll, hogy megkísérelte a hagyományos nyomtatott forráskiadás célkitűzéseit és a mikrofilm-publikáció előnyeit összhangba hozni. Elképzelése szerint a mikrofilm-publikáció tudományos apparátusa, az egyes iratok tartalmát feltáró regeszta, a kapcsolatos forrásokra vagy az irodalomra utaló jegyzetek, továbbá a tájékozódást biztosító személy-, földrajzinév- és tárgymutató nyomtatott formában jelenne meg, míg az eredeti forrásszöveget mikrofilmen bocsátanak a kutatók rendelkezésére. Az angolszász gyakorlattól eltérően Vörös Károly koncepciója nem kívánt arra szorítkozni, hogy csupán összefüggő iratsorozatokat, jegyzőkönyveket vagy összeírásokat jelentessenek meg mikrofilmen, hanem valódi tematikus forráspublikációk tervezetét is kidolgozta, amelyek különböző levéltári vagy könyvtári állagok iratait a mikrofilmmédium tematikai rendjének megfelelő módon tartalmazzák. Részletesen a magyar országgyűlési emlékek mikrofilm-publikáció formájában való közzétételének elveit és későbbi kutatási területének, az ország egészét lefedő virilista adójegyzékek kiadásának tervét dolgozta ki.6 Vörös Károly elgondolásának a digitális forráskiadás téren hasznosítható hozadéka abban áll, hogy elsőként mondta ki, hogy egyfelől az eredeti forrásszöveg nehézkes és fáradságos átírása annak képi megjelenítésével helyettesíthető, másfelől leszögezte, hogy az új médium maradéktalanul lehetővé teszi a forrásközlés tematikájára vonatkozó forrásanyag teljességének közzétételét. Ez a teljességigény tökéletesen azonos a mai digitális forráskiadvánnyal szemben támasztott követelménnyel, amelyet az különböztet meg a hagyományos nyomtatott forráskiadványtól, hogy a digitális változat szerkesztőjét az új médium teljes mértékben mentesíti az iratválogatás gyötrelmétől, mert a közzétételnek ebben a formában gyakorlatilag nincsenek terjedelmi akadályai. Természetesen a megnövekedett terjedelem a tudományos apparátus elkészítésekor mégis jelentős többletmunkát kíván, mert ez mind a Vörös Károly megálmodta mikrofilm-publikáció, mind pedig a mai digitális forrásközlés elengedhetetlen eszköze. A kora újkori és újkori tömeges forrásanyag közzétételére az 1960-as évek végén szakmailag és módszertanilag hibátlanul megalapozott programból gyakorlatilag nem valósult meg semmi, mert egyrészt hiányzott a nélkülözhetetlen 6 VÖRÖS, 1969. 235-242. 16
