Ress Imre: Digitális forráskiadás vagy elektronikus mutatózás? A kora újkortól az államszocializmus végéig keletkezett tömeges forrásanyag közzétételének magyar gyakorlata. Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. 13–31.
Késs Imre: Digitális forráskiadás vagy elektronikus mutatózás? séges időigényt és munkaráfordítást is csak kismértékben lehetett megtakarítani. A közel évszázados tapasztalatok alapján az európai diplomatikai fényképtárak létrehozásához fűzött optimista elképzelésekre visszatekintve, a kérdéskör egyik legjelentősebb ismerője azt állapította meg, hogy a gyűjtemények létesítésének alapvető problémái korántsem az oklevélmásolatok összegyűjtésének technikai kivitelezéséből adódnak, hanem a gyűjtemények használatához nélkülözhetetlen történészi hozzájárulás, a fotografált oklevelek tartalmi feltárása, a forrásszövegekben eligazodást nyújtó regesztakészítés jelenti a nagyobb feladatot.2 Érdemes megemlíteni, hogy a korabeli magyar tudományosság is együtt haladt az európai fejlődéssel. Fejérpataky László már 1910 körül kidolgozta az egész történeti Magyarország területén található középkori oklevelek katasztere elkészítésének és az oklevélfényképek külön diplomatikai fényképtárban való összegyűjtésének tervét.3 A megvalósítás az első világháborút követő ismert történeti körülmények miatt elmaradt. Arra csak az 1970-es évek második felétől került sor, amikor a Magyar Országos Levéltárban létrehozták az egyik legnagyobb európai diplomatikai fényképgyűjteményt.4 A 20. század közepén egy másik, új technikai adathordozó, a mikrofilm megjelenése csillantotta meg annak lehetőségét, hogy a kora újkori és újkori tömeges forrásokat olcsóbban és gyorsabban bocsássák a kutatók rendelkezésére. Hamarosan egy új forrásközlési módszer és műfaj is kialakult, a mikrofilm-publikáció, amely abból az országból indult el, ahol a számítógép használata és a digitalizálás történettudományi hasznosítása is a kezdetét vette: az Amerikai Egyesült Államokból. Az Egyesült Államokban és főként az angol nyelvterületen meghonosodott mikrofilm-publikáció mint a levéltári anyag hozzáférhetővé tételének eszköze kétségtelenül hasznosnak bizonyult, hiszen nagy tömegű levéltári forrásanyag kutatását viszonylag kedvező anyagi feltételek mellett annak őrzési helyétől távol is biztosította. A mikrofilm-publikációk esetén a hangsúly elsősorban a technikai reprodukcióra esett és a mikrofilmre vett forrásanyag kutatásához általában nem készült a forráskiadáshoz használatos apparátus. Némelykor azért összeállítottak név- és helynévmutatót a filmtekercsben való kutatás megkönnyítésére, az általános gyakorlatban azonban csupán egy-egy olyan kísérőfüzet jelentette a mikrofilm-publikáció tájékoztató apparátusát, amely lényegében a meglévő másodlagos levéltári segédletek információit tartalmazta. A mikrofilm-publikáció azonban tipikusan amerikai műfaj maradt. Elsősorban arra szolgált, hogy a sorra alakuló amerikai egyetemek történészképzéséhez szükséges történeti forrásanyagot tömegméretekben biztosítsa. Az angolszász nyelvterülettől eltérően az európai kontinensen az új adathordozóra épülő mikrofilmpublikáció nem hozott áttörést a tömeges iratok kiadása terén, sőt az elkészült néhány kísérleti vállalkozás sem váltott ki jelentősebb érdeklődést.5 2 RÜCK, 1989. 15. 3 HÓMAN, 1928. 11-13. 4 BORSA, 1989. 95-98. 5 BORSA, 1968.184-191.; GIFFORD, 1976. 66-68.; UHL, 1988. 75.; KÖRMENDY, 1989. 55-56. 15
