Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
B. SZABÓ JÁNOS – BOLLÓK ÁDÁM 527 vart vojvoda esetében is jóval árnyaltabb lehetett annál, mint amit a DAI kazár adatközlőjének, s ezáltal a kagáni „parancsnak” a szóhasználata tükröz, éppen Leved(i) elutasító válasza jelzi a legérzékletesebben. A magyarországi szakirodalomban is régóta ismert, hogy Leved(i) elutasító szavai is egy hosszú-hosszú múltra visszatekintő steppei elutasító formula korai emlékei közé tartozhatnak. Elegendő itt mindössze egyetlen példára hivatkoznunk: a híres muszlim tudós, Ibn Arabsah 15. század eleji leírása szerint az Arany Hordához vagy a Csagtajida részbirodalomhoz köthető új kán ötszáz évvel később szinte ugyanazon szavakkal hárította el magától a hatalmat, mint Leved(i): 193 „én nem tudok uralkodni fölöttetek, nincs képességem arra, hogy irányítsam a dolgaitokat, nincs erőm ehhez a nehéz teherhez, s ahhoz, hogy belebocsátkozzam ebbe a kiterjedt hatalomba.”194 Az ismert párhuzamok ellenére azt azonban korábban nem mérlegelték igazán, vajon hogyan hangozhatott volna a tényleges elutasítás egy ilyen helyzetben? Az a lehetőség ugyanis eddig érdemben nem merült fel, hogy a hatalom formális elutasításának e szavai eredetileg valamiféle udvarias, de tényleges visszautasítást kifejező formula részei lehettek. Hiszen a magyarországi kutatás nagy része abból indult ki, hogy e történet mögött egy, a magyar adatközlő(k) által elhallgatott dinasztiaváltás elbeszélése húzódik meg 195 – annak ellenére is, hogy a DAI 38 10–12. szövege nyilvánvalóan leszögezte: „a türkök hét törzsből állottak, de sem saját, sem idegen fejedelem felettük soha nem volt”. Ennek értelmében tehát egy (Álmos és) Árpád előtti uralkodó dinasztia híján aligha tartható a Leved(i)-történet valamiféle „dinasztiaváltás” fedőelbeszéléseként. Másrészt nemcsak a kazár adatközlő lehetősége teszi valószínűtlenné egy, az Árpád-dinasztia feltételezett érdekei miatt hazugságba keveredő magyar informátor szerepét, de amint alább látni fogjuk, Occam borotvájának elvén a kérdés sokkal meggyőzőbb megoldása is vázolható. A DAI 38. fejezetének adatai mögött álló magyar eredetű informátor(ok) és a dinasztiaváltás feltevése miatt hosszú időre háttérbe szorult azon egyéb lehetőségek mérlegelése, amelyek rávilágíthatnak egy tényleges visszautasítás hátterére – holott pusztán a kalmükök történelméből több hasonló eset is ismert. Így például amikor az 1650-es években a dalai láma a kalmük Dajcsin tajdzsinak a káni 193 DAI 38 41–42. : „minthogy azonban nincs elég erőm ehhez a tisztséghez, nem fogadhatok szót neked”. 194 Ivanics M.: Hatalomgyakorlás i. m. 91. 195 A történet hitelét Györffy György: Kurszán és Kurszán vára. Budapest Régiségei 16. (1955) 29. például azzal az indokkal vonta kétségbe, hogy „nem hiszem, hogy akadna nomád fejedelem vagy törzsfő, aki uralmát önként, saját alkalmatlanságát bevallva átadná egy másik törzsfőnek, saját nemzetsége tagjainak mellőzésével.” Ehhez – kiindulásképpen a forrásban egy későbbi „hivatalos” Árpád-házi álláspontot feltételezve – később jó párhuzamnak tűnt a Mongolok Titkos Történetében a Toluj-ág legitimációja. Vö. Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Bp. 1996. 323. A további véleményekről lásd Tóth S. L.: A magyar törzsszövetség i. m. 150–157.
