Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
KEGYES KIRÁLYNÉ VAGY ROSSZAKARAT MÉRGÉVEL TELI VIPERA? 574 is napvilágot láttak azonban a szakirodalomban. Heinrich von Zeissberg éppen a bajor kútfő magyar értesüléseit górcső alá véve vélelmezte, hogy az 1032 utáni események bőbeszédű előadása több redakcióban keletkezhetett. 174 Az évkönyvre a Szent István halálát követő évtizedek magyarországi trónharcainak és német–magyar háborúinak egyik legjelentősebb forrásaként tekint a középkorkutatás. A hazai medievisztika érdeklődésére a kútfő a 14. századi krónikakompozícióval mutatott szövegösszefüggései miatt tarthat különösképpen is számot: a krónikakutatás gazdag irodalma a magyar elbeszélő hagyomány és az Annales Altahenses kapcsolatára több eltérő magyarázatot is felvetett. 175 Aligha fogadhatjuk el Győry János teóriáját, aki szerint az egyezések abból fakadnak, hogy a bajorországi annalista az írott magyar tradícióból merített, s a niederaltaichi feljegyzések utólagos magyarországi felhasználásával már nem kell számolnunk.176 A krónikakompozíció az altaichi hagyomány egyértelmű ismeretéről árulkodik:177 elegendő ezen a ponton megjegyeznünk, hogy utat találtak ma guknak a gestá ba a német kútfő olyan jellegű megjegyzései is, hogy a császár az egyes hadjáratok között éppen Kölnben vagy Besançonban tartózkodott.178 Míg a kutatás egy része egészen 1063-ig számol az Annales Altahenses nek a magyar szerkesztésre gyakorolt hatásával,179 addig megfogalmazódott olyan álláspont is, miszerint a gesta író 1046-ig aknázta csupán ki a bajor földről ismeretlen időpont ban Magyarországra került feljegyzéseket.180 Ugyancsak eltérnek a vélekedések azt illetően, hogy mikorra is kell helyeznünk annak a krónikásnak a működését, aki az Altaichi Évköny adatait beemelte a gestá ba. Felmerült hipotézisként, hogy a bajorországi történeti munka már a 11. század folyamán használatban lehetett Magyarországon,181 de napvilágot látott olyan vélekedés is, amely csupán a 174 H[einrich] Zeissberg: Über das Verhältniss der ungarischen Chroniken zu den Annales Altahenses. Zeitschrift für die österreichischen Gymnasien 26. (1875) 491–511. Létezik olyan állásfoglalás is, amely az Altaichi Évkönyv mindkét egységét egyetlen annalistától eredezteti. A véleményre lásd Alphons Lhotsky: Quellenkunde zur mittelalterlichen Geschichte Österreichs. (Mitteilungen des Insti tuts für Österreichische Geschichtsforschung. Ergänzungsband 19.) Graz–Köln 1963. 173. 175 A szakirodalom állásfoglalásait röviden ismerteti Kristó Gyula: Altaichi Évkönyv. In: Korai magyar történeti lexikon (9–14. század). Főszerk. Kristó Gyula. Szerk. Engel Pál – Makk Ferenc. Bp. 1994. (a továbbiakban: KMTL) 41. 176 Győry János: Gesta regum – gesta nobilium i. m. 73–74. 177 Kristó Gy.: Legitimitás és idoneitás i. m. 587. 178 Chronici Hungarici compositio i. m. 328. (74. c.), 329. (75. c.) Vö. Annales Altahenses i. m. 31. (1042. év), 33. (1043. év). 179 Hóman B.: A Szent László-kori i. m. 83–84.; Kristó Gy.: A történeti irodalom i. m. 102. 180 Domanovszky Sándor: Kézai Simon mester krónikája. Forrástanulmány. Bp. 1906. 98–104.; Gerics J.: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink i. m. 46–52. 181 Hóman B.: A Szent László-kori i. m. 81–84.; Váczy P.: A Vazul-hagyomány i. m. 307.; Horváth J.: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk i. m. 312.; s újabban az évkönyv adatainak korai felhasználását feltételezi Veszprémy László : Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez. Századok 138. (2004) 325–347., itt: 338–341.
