Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
CSÁKÓ JUDIT 575 13. század elején valószínűsítette az annales adatainak a gesta szerkesztésbe történő beszivárgását. 182 A jelzett bizonytalanságok mellett sem fér tehát kétség ahhoz, hogy az Annales Altahenses hírei elbeszélő hagyományunk alakulásának valamely pontján beépül tek a krónikaszerkesztésbe. Fel kell tennünk azonban azt a kérdést is, hogy maga a bajor kútfő honnan kölcsönözhette értesüléseit, amikor a Szent István halála utáni Magyarország történéseiről tudósított. A külföldi és a magyar szakirodalom több alternatívát is felvetett: valószínűsített az információk hátterében úgy írott, mint szóbeli forrást, s gyanakodott úgy a császár környezetéből származó tájékoztatásra, mint a magyar földről eredeztethető hírekre. a) Az évkönyv szövegét 1869-ben publikáló Wilhelm von Giesebrecht a meg látása szerint 1075 táján működő niederaltaichi szerzetes kiváló tájékozottságát azzal magyarázta, hogy a német uralkodók, akik a kérdéses periódusban több ízben is haddal indultak Magyarország ellen, a fel- és a visszavonulás során gyakorta szálltak meg a bajorországi monostorban. 183 b) Míg Giesebrecht az információk szóbeliségével számolt, addig a német ku tatás egyéb lehetőséget is felvetett. Ernst Ehrenfeuchter az annales összeállításánál egy napjainkra elveszett történeti munka felhasználását vélelmezte: a hipotetikus szöveg III. Henrik magyar és cseh földre vezetett hadjáratait mutathatta be. 184 c) Hóman Bálint fogalmazta meg a vélekedést, miszerint az Annales Altahenses megfelelő adatai I. András özvegyének és fiának, Salamonnak a közvetítésével kerülhettek német földre. A királyné 1060-ban – amikor Béla herceg lengyel csapatok élén érkezett az országba – gyermekével osztrák területre menekült, és I. (Bátor) Ernő (1055–1075) őrgróf vendégszeretét élvezte Melkben. Abban, hogy a Magyarországgal kapcsolatos értesülések Niederaltaichba is eljutottak, a bajor hercegnek, II. (Northeimi) Ottónak (1061–1070) lehetett szerepe: ő működött ugyanis közre abban, hogy Salamon IV. Henrik (1053/1084–1105) támogatásával trónra került Magyarországon. 185 d) Csóka J. Lajos ezzel szemben úgy ítélte meg, hogy az Istvánra és családjára vonatkozó információk nem származhattak András környezetéből: a bencés filológus a Magyarországon is megfordult,186 s a dél-németországi monostorral szoros kapcsolatot ápoló Szent Günthernek tulajdonított szerepet az Árpádokra vonatkozó 182 Kristó Gy.: A történeti irodalom i. m. 100–102.; Uő: Magyar historiográfia i. m. 47. 183 Annales Altahenses i. m. XVI. (Wilhelm von Giesebrecht előszava). 184 Ernst Ehrenfeuchter: Die Annalen von Niederaltaich. Eine Quellenuntersuchung. Göttingen 1870. 59–67. A véleményre lásd még Lhotsky, A.: Quellenkunde i. m. 173. 185 Hóman B.: A Szent László-kori i. m. 84. Anasztáziáról lásd Wertner M.: Az Árpádok családi története i. m. 117–123., különösen: 120. 186 Körmendi Tamás: Remete Günther és Magyarország. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 22. (2010) 3–4. sz. 5–22.
