Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.

ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához

KEGYES KIRÁLYNÉ VAGY ROSSZAKARAT MÉRGÉVEL TELI VIPERA? 556 hírek valószínűsíthető szóbeli áramlása révén az információk minden bizonnyal torzuláson is keresztülmehettek; a másik beszámoló pedig a közismerten zavaros magyar–lengyel történetben maradt ránk. A két közlés esetleges valóságtartalmát már csupán azért sem szükséges komolyabban fontolóra vennünk, mivel a most említett kései híradások az egyéb – hitelesebbnek tekinthető – tudósításainkkal is ütköznek. Mindebből következik, hogy Gizella halála nem feltétlenül képezte részét a Magyarországon vele kapcsolatban kiformálódott tradíciónak. Az ármánykodó királyné históriájában a trón betöltése, Szent István utódjá­nak a kijelölése a kulcskérdés: Gizella azért vakíttatja meg Vazult (1.), hogy he­lyette Pétert segítse a trónra. Azt a Pétert, aki egyébként – mint azt többek között a krónikakompozícióból is megtudjuk – a királyné fivére (2.). A két információ – Gizellának a Vazul-merényletben játszott szerepe, valamint a Pétert Szent István hitveséhez fűző rokoni szál – látszólag szorosan összekapcsolódik, ugyanazon logikai egység részét képezi. 87 Elképzelhetünk-e mégis egy olyan történetet, amelyben Gizella felel ugyan a nyitrai eseményekért, és talán Péter uralmát is támogatja, ám a rokoni viszonyok nem torzulnak? Ezt sugallhatja Kézai 1282–1285 táján lejegyzett beszámolója. IV. (Kun) László udvari papja, aki a 14. századi bővebb krónikákhoz hasonló­an István hitvesében látja Vazul megvakíttatóját, nem a királyné fivéreként, ha­nem nőtestvérének fiaként mutatja be Pétert.88 A passzussal kapcsolatban Váczy Péter is megjegyezte, hogy az abban feltűnő filium sororis suae fordulat eredetileg – vagyis abban a szövegben, amelyből Kézai (vagy elődje) dolgozhatott – még alig­hanem a szent királyra, s nem pedig Gizellára vonatkozott.89 A részletet megelőző mondatok az uralkodó haláláról és az ország gyászáról számolnak be, s a Legenda maior nyomán is tudhatjuk, hogy Péter valójában István nővérének volt a gyer ­meke.90 Vajon nem tehetjük-e fel, hogy hasonló módon – vagyis az átszerkesztő egyszerű tévedése folytán – került be krónikáinkba a Pétert a királyné fivéreként ábrázoló tradíció? Bár a lehetőségek sorából teljességgel ezt az alternatívát sem zárhatjuk ki, továbbra is sokkal valószínűbbnek tűnik az a megoldás, miszerint a két adat – a királyné Vazult megvakíttatta, s az így trónra segített Péter a királyné fivére volt – egyszerre került be a hagyományba, a tudatosan torzító gesta író pedig 87 Hasonlóan vélekedik Váczy P.: A Vazul-hagyomány i. m. 315–316.; Kristó Gy.: Szent István és csa ­ládja i. m. 224–226.; Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet a magyar gestaszerkeszt­ményben. In: Auxilium historiae. Tanulmányok a hetvenesztendős Bertényi Iván tiszteletére. Szerk. Uő. – Thoroczkay Gábor. Bp. 2009. 201. 88 Simonis de Kéza Gesta i. m. 173. (45. c.). 89 Váczy P.: A Vazul-hagyomány i. m. 317. 90 „Petri videlicet sororis suae filio, quem in Venetia genitum” – Legendae s. Stephani i. m. 392. (16. c.). Így tájékoztat bennünket a niederaltaichi hagyomány is, lásd Annales Altahenses i. m. 24. (1041. év). A Péter származását fenntartó forrásokra lásd Váczy P.: A Vazul-hagyomány i. m. 316.

Next

/
Thumbnails
Contents