Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
CSÁKÓ JUDIT 557 ily módon adott Gizella tettére magyarázatot. A magyarországi ciszterciektől tájékozódó Albericus 13. század közepi világkrónikája nyomán annyit mindenesetre bizonyosnak tekinthetünk, hogy a Szent István hitvesét Péter nővérének tartó vélekedés Kézai korát megelőzően jelen volt már a történeti tradícióban. 91 Az V. István-kori szerkesztést – Ákos mester munkáját – kivonatoló, s a magyar história elé hun történetet szerkesztő történetírónak92 (vagy elődjének) az 1038-ban trónra lépő uralkodó családi viszonyaira nézve kétféle információ is a rendelkezésére állhatott, s talán az ebből fakadó zavar vezetett a gestá ban olvasható téves megfogalmazáshoz. Végül a negatív királynékép még egy eleméről kell szólnom. A 6. századi burgundiai szenttel, Zsigmonddal is összekapcsolt hamis genealógiát (3.) a kutatás általában kései interpolációnak tartja:93 a momentumnak valóban nem kel lett feltétlenül abban a szerkesztésben jelentkeznie, amely a Vazul-merényletért Gizellát első ízben tette felelőssé. Egyetlen ellentétes vélekedésre szükséges itt reflektálnom: Váczy Péter felvetésére, aki a Johannes de Utino világkrónikájához illesztett magyar királykatalógus nyomán fogalmazta meg a sejtést, miszerint Burgundiai Vilmos – a krónikakompozíció szerint Szent Zsigmond fivére – már a gesta korai redakciójában is Péter atyjaként szerepelhetett. 94 Az infor mációt tartalmazzák egyébként a Knauz-féle kései szerkesztések is. Bár utóbbiakat Hóman Bálint valóban megkísérelte a korai hagyomány rekonstruálásához felhasználni,95 a 16. század első felében összeállított rövidebb krónikákkal kapcsolatban – amelyek ráadásul unikális adatot sem hoznak – ma már nem látja úgy a kutatás, hogy azok 11. századi forrásból táplálkoztak volna.96 Nem feltételezhetünk hasonlót arról a magyar függelékről sem, amely a 14. századi ferences történetíró, Johannes de Utino 1344–1349 között összeállított, császár–pápa portrékkal is kiegészített biblikus históriájához csatlakozik a 91 Kristó Gy.: Szent István és családja i. m. 224. 92 Uő: Magyar historiográfia i. m. 70–77. 93 Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum II. Commentarii 1–2. (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum. Series nova 8–9.) Ed. Elemér Mályusz – Julius Kristó. Bp. 1988. (a továbbiakban: Thuróczy-kommentár) II/1. 280. A passzusban foglalt tévedésekkel kapcsolatban lásd még Képes Krónika i. m. 192., itt: 311. jegyz. (Szovák Kornél megjegyzése). 94 Váczy P.: A Vazul-hagyomány i. m. 317–318. 95 Hóman B.: A Szent László-kori i. m. 32. 96 Rokay Péter: Krónikatanulmányok. Debrecen 1999. 129–179. A Knauz-féle szerkesztésekben olvasható honfoglalás-hagyományra lásd Tóth Zoltán: A Hun Krónika kialakulásának kérdéséhez. MTA KIK Kézirattár Ms 5034/1. [kézirat]; Veszprémy László: A magyarországi hun hagyomány európai forrásai és legkorábbi kapcsolatuk. In: AUSz AH CXXV. Szeged 2013. 25–44., itt: 41. Vö. Csákó Judit: Bővülhe tett-e a hunhagyomány a 13. századi Magyarországon? In: Középkortörténeti tanulmányok 8. A VIII. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2013. június 17–19.) előadásai. Szerk. Tóber Márta – Maléth Ágnes. Szeged 2015. 277–297., itt: 285–286.
