Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
CSÁKÓ JUDIT 555 A kétféle Gizella-tradíció egyes elemei Elsőként vizsgáljuk meg, hogy mit mondhatunk el az itt feltett második kérdésről. Áttekintésemet Szent István hitvesének pozitív ábrázolásával kezdem. A kegyes királyné alakja (2.) a krónika 66–67. caput jaiban több ízben is felbukkan: a megadományozott székesfehérvári és az óbudai társaskáptalanok konkrét példáit követően a gesta író általánosságban is megjegyzi, hogy Gizella gondoskodott az egyházak felszereléséről. A 14. századi krónikaszerkesztésben ugyanakkor nem szerepel sem a királyné származására vonatkozó valós hagyomány (1.), sem az özvegy nehéz sorsát sejtető megjegyzés (3.). Utóbbi adalékról azonban – ahogyan arra a későbbiekben még visszatérek – a magyar hagyomány alapján dolgozó Mügeln közlése nyomán feltételezhetjük, hogy a gesta szerkesztmény valamely korábbi redakciójában még jelen lehetett.85 A magam részéről azt sem tartanám kizártnak, hogy legendáinkhoz hasonlóan a krónikaszöveg is tartalmazta egykor: István a császár húgával lépett házasságra. A hagyomány fejlődésének egy adott pontján tehát a portré három eleme akár egymás mellett is feltűnhetett valamely írott szövegben. Ha az egymáshoz szorosan nem kapcsolódó mozaikoknak nem is kellett szükségszerűen egyszerre megjelenniük a tradícióban, kevéssé ítélem valószínűnek, hogy az egyes információk lejegyzése között hosszabb idő telt volna el, hiszen az 1083. évi szentté avatásokhoz kapcsolódóan készült86 Legenda maiorban rögtön két mozzanatot is együtt találunk. A legendák és a korai gesta lehetséges szövegösszefüggéseiről, a krónikakompozíció 66–67. fejezeteiben elkülöníthető hagyományrétegekről a későbbiekben még szólok. Érdekesebb a negatív Gizella-hagyomány kérdése. Elhagyhatjuk most azt az adatunkat, miszerint a királynét vétkeiért meggyilkolták volna, avagy öccse haláláról értesülve veszítette volna életét (4.): az egyik értesülést távoli területen, a franciaországi Champagne-ban foglalta írásba Albericus Trium Fontium, és a 85 Marczali H.: A magyar történet kútfői i. m. 55–56.; Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I–II. 2. kiadás. Bp. 1899. II. 605.; Domanovszky S.: Mügeln Henrik i. m. 31.; Hóman B.: A Szent László-kori i. m., 72., 82.; Gerics József: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezés rendjének problémái. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 22.) Bp. 1961. 81.; Kristó Gy.: Szent István és családja i. m. 212. A Mügeln nyomán feltételezhető krónikaszerkesztésre lásd még Pauler Gyula: Anonymus külföldi vonatkozásai. Századok 17. (1883) 97–116., itt: 108. 8. jegyz.; Domanovszky Sándor: A Budai Krónika. Századok 36. (1902) 615–630., 729–752., 810–831., itt: 824–827.; Kristó Gyula: A történeti irodalom Magyarországon a kezdetektől 1241-ig. (Irodalomtörténeti füzetek 135.) Bp. 1994. 96–97.; Uő: Magyar historiográfia i. m. 44. Meg kell jegyeznem, hogy míg Mügeln 1167-ig ívelő többletei nyomán Pauler vagy Domanovszky egy, a 12. század végén összeállított – III. István- vagy III. Béla-kori – szerkesztésre következtettek, addig Kristó az általa feltételezett 13. század eleji szerkesztésben, az ún. keresztény magyarok gestájában látta a 14. századi német dalnok forrását. 86 Kristó Gy.: Magyar historiográfia i. m. 24.
