Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
TÖRTÉNETI IRODALOM - Mary Gluck: A láthatatlan zsidó Budapest (Baliga Violetta Lilla)
708 TÖRTÉNETI IRODALOM Saját véleményét és könyvének célkitűzését az alábbiakban fogalmazza meg: „Nincs okom kételkedni az olyan állásfoglalások őszinteségében, amelyek a kor klasszikus zsidó asszimilált szemléletmódját képviselik. Ennek ellenére szerettem volna tudni, vajon az asszimilálódás kulturális gyakorlata nem lehetne-e kevésbé összetett és komplikált, mint ahogyan azt ezeknek a magasan fejlett zsidó értelmiségieknek a visszaigazolásai sugallják. Azon tűnődtem, hogy vajon saját meglátásaik nem részei-e egy nagyobb, közös történetnek, amelynek megszokottságában maguk a történelmi szereplők, észrevétlenek maradnak. A könyv egy kísérlet azon elhallgatott tények és hiányok feltárására, amelyek olyan rejtélyeseknek tűntek számomra a Lukács körrel való első találkozásomkor.” (XI. – Acknowledgements / Köszönetnyilvánítás) A szerző legújabb kötete nemcsak a várossal és annak zsidóságával, hanem a zsidósággal azonosított városi kultúra 19. századi nemzetállamban betöltött szerepének felvázolásával is foglalkozik. A mű a magyar kulturális táj részét képezi, amelyben kialakult egyfajta zsidó modernitás, ugyanakkor nem részletezi a zsidók társadalmi és intézményi történetét. A tudományos kutatók többsége azonban vitatja annak tényét, hogy az említett zsidó modernitás kulturális jelenség lenne. Scott Spector álláspontjával azt kívánja bizonyítani, hogy Közép-Európa német ajkú területein ez az elképzelés erősen problematikus múltú. A zsidó modernitás fogalmának közös pontjai szerint ez egy kettős alapfeltevést takar, mely szerint „a modernizmus alapvetően zsidó természetű, illetve, hogy ez a zsidó meghatározottság mégis valahogy rejtett, ezért láthatóvá kell tenni” (11.). Véleménye szerint a kialakult szókép ideológiai és fogalmi bizonytalansága miatt nehéz a zsidó modernizmus történetét vázolni, miközben a modernizmussal kapcsolatos beszéd történetének megírását már lehetségesnek érzi. A kötet kísérletet tesz annak bizonyítására, hogy a zsidó modernitás történetét a legalaposabban a nagyvárosi élet narratíváin, viselkedésmintáin és szertartásain keresztül lehessen megvizsgálni. Ezzel a figyelmet arra kívánja ráirányítani, hogy a társadalmi és politikai ellentétek sok esetben a populáris kultúra és kommersz szórakozás közönséges világában tudtak a leginkább kibontakozni, és ezáltal többször részleges megoldást is sikerült találni a legfontosabb problémákra. A szerző hat fejezetben és egy szerzői zárszóban mutatja be a zsidóság magyar kulturális életre gyakorolt pozitív hatásait. Az 1. fejezet – melynek egy korai változata már megjelent magyar fordításban a Múlt és Jövő egyik 2012-es lapszámában – népszerű útikönyvek és városi narratívák térnyerését vázolja, amiben láthatóvá válik a város sajátos kultúrája, miközben Budapest egyre inkább elvilágiasodott metropolisszá válik. A 2. fejezet a folyamat politikai vonatkozásait taglalja, a zsidókérdés kulturális megjelenési formáinak példáin – az 1882-es tiszaeszlári vérvád és az orosz zsidók bevándorlása – keresztül. A mű 3. fejezetében figyelemmel kísérhetjük a városi közszféra meghasonlását. Itt különválnak a zsidó téma nyilvánosságra hozható és elhallgatandó részletei. Hasonlóan az első fejezethez, a harmadik fejezet egy rövidített változata is megjelent már magyar nyelven, a Történelmi Szemle egyik 2014-es számának lapjain. A 4. és 5. fejezet tekinthető a kötet központi részének, melyekben a budapesti zsidó kultúra két fontos szegmensét, a Zsidóvicc és a Borsszem Jankó című vicclap kapcsolatát tárgyalja a szerző, illetve részletesen bemutatja a budapesti zsidó zenés mulatót, az orfeumot, amely a századvég modern Budapestjének jellegzetes meghatározó eleme volt. A könyv 6. fő fejezete a zsidó polgárság anomáliáinak ismertetését adja az A Hét című „középkult” lap segítségé vel, amely pontosan megrajzolja a zsidó polgári identitás egész századvégen át tartó válságát. A kötet utolsó néhány lapja a szerző zárszava, melyben kitekintést ad a magyar zsidóság második világháborút követő nehéz helyzetére. A szerző művében igyekezett figyelmen kívül hagyni a zsidóság történetére a kettős monarchia idején oly jellemző nosztalgiát. A tragikus 20. század óta a nép aranykorként tekint a