Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
TÖRTÉNETI IRODALOM - Szarka László – Sallai Gergely – Fedinec Csilla (szerk.): Az első bécsi döntés okmánytára. Diplomáciai iratok 1938. augusztus – 1939. június (Simon Attila)
709 TÖRTÉNETI IRODALOM monarchia időszakára. Ezt támasztják alá a kortárs vallomások is. A magyar zsidó elit rendkívül lelkesedett a magyar kultúra ügyéért, egész Európára nézve egyedülálló és példaértékű toleráns és felvilágosult eszmeisége miatt. Gluck épp az optimista narratívák miatt komoly fenntartásokkal kezeli a témát. Aggodalmait a visszatekintő történelmi pozíció meglétével és a források természetével magyarázza. A források kapcsán maga is beismeri: műve megírásakor nem a polgári rend vagy a zsidó vallásos elit megmaradt dokumentumait használta fel: kötete gerincét a populáris kultúra forrásai alkotják. A fejezetek főszereplői félbohém újságírók, humoristák, orfeumkomponisták és kabarészerzők, akik elmarasztaló véleményt formáltak meg saját társadalmukról. Ebben a könyvben ez kiemelt szerepet kap, mivel a későbbi történetírók ezt a kritikus látásmódot előszeretettel hagyták figyelmen kívül munkájuk során. A zsidó Budapest tágabb értelemben vett igazsága az egységesség hiánya. A várost a korban inkább a kibékíthetetlen ellentétek egymással való szembekerülése jellemezte, amely sok esetben a viták kétes kimenetelét is magában hordozta. Ebben a világban szembenézett egymással optimizmus és szorongás, rendpárti simulékonyság és felforgatás, bizonyosság és kétely, illetve mély kötődés és mellőzöttség. Ez lehet az oka annak, hogy a történészek komoly vitákat folytatnak azzal kapcsolatban, vajon hogyan is kellene tudományos szempontból vizsgálni a zsidóság történetét. A korszak egyik neves kutatója elismeri, hogy mivel ez a történet tele van paradoxonokkal és szakadásokkal, ezért jelenleg csak narratív hipotézis formájában lehet beszélni róla. Mary Gluck munkája alapján világossá válik, hogy a zsidóság története nehezen vagy egyáltalán nem érthető kizárólag politikai vagy csak ideológiai nézőpontból szemlélve. A kötet végcélja éppen ezért nem a téma korábbi értelmezéseinek további boncolgatása, hanem új kulturális és szimbolikus tér nyitása a kelet-európai zsidóság történetének ismertetéséhez. Baliga Violetta Lilla AZ ELSŐ BÉCSI DÖNTÉS OKMÁNYTÁRA Diplomáciai iratok 1938. augusztus – 1939. június Szerk. Szarka László – Sallai Gergely – Fedinec Csilla MTA BTK Történettudományi Intézet, Bp. 2017. 720 oldal Az első bécsi döntés máig központi szerepet foglal el a magyar–szlovák történeti vitákban, s egyben máig heves reakciókat vált ki a két nemzet közbeszédében. Az immár közel 80 éve történtek jól példázzák azt, hogyan lehet ugyanarról a kérdésről két egymástól merőben eltérő történetet úgy elmesélni, hogy a tényanyag ugyan közös, de a nézőpont, a hangsúlyok, a fogalomhasználat jelentős mértékben eltér egymástól. Míg a magyar fél a „visszacsatolás”, a szlovák kollégák a „megszállás” szóval prejudikálnak, míg mi a döntés utáni népösszeírás nemzetiségi adatait abszolutizáljuk, a szlovák kollégák az 1930-a népszámlálással teszik ugyanazt, s míg a mi hangsúlyaink az új államhatárok etnikai jellegét, addig a szlovákoké a döntéshozók fasiszta mivoltát domborítják ki. Ilyen esetekben talán még az átlagosnál is fontosabbnak tűnik, hogy a történész egy lépést hátralépjen, s a forrásokat hagyja beszélni és érvelni. Már ha van, aki hajlandó azokat értelmezni, hiszen a mai világ leginkább arról szól, hogy mind a politika, mind a kereskedelem kész tartalmakat sugároz felénk, azt jelezve, hogy a gondolkodás nem a mi feladatunk. Persze forráskiadványokat készíteni amúgy is meglehetőse hálátlan feladat. Népszerűséget nem nagyon lehet vele szerezni, hiszen az ilyen kiadványok iránt – valljuk be – minimális
