Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
TÖRTÉNETI IRODALOM - Hermann István: A Veszprémi Egyházmegye igazgatása a 18. században, 1700–1777 (Mihalik Béla Vilmos)
700 TÖRTÉNETI IRODALOM birodalmat mi tartotta össze egészen a napóleoni időszakig. Volker Press 1989-ben megjelent tanulmányát a szerkesztő joggal válogatta ebbe a részbe, hiszen a szerző a porosz–osztrák dualizmus mellett a császár-rendek dualizmusát is bemutatta mint a birodalom alapvető jellegzetességét. Tanulmányában a birodalmi gyűlést az abban részt vevő államok kommunikációs csatornájaként villantja fel, ami ismételten az információk, az érdekérvényesítés, a politika működésének alapvető elemeinek az elemzéséhez vezetett. A blokk és a kötet utolsó tanulmánya a szerkesztőnek 1992-ben megjelent tanulmánya, ahol elsődlegesen a korszak nagy kérdését, a konfesszionalizmus és a birodalom viszonyát tárgyalta. A vallás, a felekezeti pluralizmus a rendi összefogás egyik legfontosabb elemeként mutatkozik be ebben a történeti kutatásokba alapvetően beépült tanulmányban. A tanulmány főként a politikai akarat ellenére létező és a császári politikától független evangélikus rend működésének fontosságára mutatott rá. Az olvasóban felmerülhet, hogy a mai digitális világban szükség van-e olyan kötet kiadására, amely szöveggyűjteményként áll az oktatás rendelkezésére. A saját véleményem az, hogy e kötetnek nem a kizárólagosság volt a célja, hanem az iránymutatás, amit az is jól szemléltet, hogy a mellékelt bibliográfiában valóban kézikönyv jelleggel kiváló válogatás is rendelkezésére áll azoknak, akik – felbuzdulva a kötetben talált progresszív írásokon – tovább akarják mélyíteni tudásukat. Mindez a sorozatban azóta évente megjelenő következő kötetekről is biztonsággal elmondható. A kötetek kiválóan válogatott tanulmányokat tartalmaznak, és ugyan felmerülhet a gondolat, hogy egy meglehetősen szűk körből került ki a szerzői gárda, mégis joggal elmondható, hogy a témában a legfontosabbnak tekinthető tanulmányok egy kötetben megtalálhatók, és „kötelező” olvasmányként az alkotmány-, politika-, hivatal- és igazgatástörténet művelői számára rendelkezésre állnak. A magyarországi kutatás számára mindenesetre valóban arra mutatnak rá, hogy az az út, amin most járunk, nem tér el jelentős mértékben attól, amit ma Európában e témakörben művelnek. H. Németh István Hermann István A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE IGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, 1700–1777 MNL Veszprém Megyei Levéltára – Veszprémi Főegyházmegye, Veszprém 2015. 353 oldal Kosáry Domokos állapította meg a 18. századi magyar művelődéséről írt összegzésében, hogy a katolikus expanzió mértékét csak a helyi, egyes egyházmegyei adatokból tudjuk majd felmérni. Azonban Kosárynak nem állt rendelkezésére még olyan mélységű feldolgozás ilyen téren, ami akárcsak egy általánosabb megállapítást is megelőlegezhetett volna. Az elmúlt két és fél évtizedben azonban a 17–18. századi egyháztörténet-kutatás jelentős előrelépést tett, hogy ezeket a hiányokat ledolgozza. Különösen igaz ez a dunántúli területekre, elég csak a Pécsi Egyháztörténeti Intézet munkáira vagy Fazekas István győregyházmegyés kutatásaira gondolni. Bár a veszprémi egyházmegye-történet kutatása nagy múltra tekint vissza, a most bemutatásra kerülő kötet, Hermann István munkája az említett hiányt tovább szűkíti. A szerző korábbi doktori disszertációján alapuló monográfiájában a helyi források mélyreható és alapos feltárásával, kritikus összevetésével eddig nem ismert mélységben tárta fel az ösz szeomlott egyházi struktúrának a 18. századi újraszervezését.
