Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
MŰHELY - Romsics Gergely: Egy kultusz rendszertana. Gondolatok Turbucz Dávid A Horthy-kultusz 1919–1944 című kötete kapcsán
ROMSICS GERGELY 681 para-fasiszta tendenciákhoz kapcsolni. Ez rávilágít arra, hogy a kultuszok kialakulása nem volt feltétlenül ideológia- vagy rendszerfüggő, mint ahogy a biztonságot sugárzó vezető alakjának vonzereje sem kizárólag nem-demokratikus társadalmakban érvényesülhetett.23 Fontosabb ennél ugyanakkor, hogy a Horthy-kultusz kapcsán pontosan dokumentálja, hogy a reprezentációs technikák milyen ideológiai tartalmakat és milyen, a fennálló politikai rendet legitimáló logikákat közvetítettek a nyilvánosság tereiben. Ezek pedig a fennálló rendnek a politikai pluralizmus egyes, a társadalmi hierarchiába vetett hittel ötvöződő jegyeit is őrző, az organicista- korporatista államideológiáktól távolságot tartó önképével összhangban történtek.24 A Horthy-kultusz a munkában kibontakozó képe egy lényegénél fogva nem demokratikus, de a politikai versengést kategorikusan nem is elutasító autoriter rendbe illeszkedik, és sok szempontból „államfői”, nem pedig a szó diktátori értelmében vett „vezetői” szerep körül alakul ki. Ehhez hozzáfűzhetjük: a hibridizációs paradigma, a parafasizmus-elmélet alkalmazhatósága leginkább a kormányzó párt és miniszterelnök vezetői kapcsán lenne vizsgálható a két világháború közötti magyar történelem esetében. Ez a könyvben jó okkal nem történik meg, hiszen nem témája annak, ám a magyar politikatörténet kultikus dimenziójának összehasonlító kutatása elsősorban Gömbös és Imrédy alakjainak, a rájuk vonatkozó reprezentációknak hasonló alapos vizsgálata után válhat csak teljes mértékben összehasonlíthatóvá egyéb országokkal. Szemben a parafasizmusokra vonatkozó teorizálással, a karizmatikus vezető fogalma körül kialakult történeti diskurzusra a könyv egyértelműen támaszkodik, véleményünk szerint indokoltan. Előbbi megközelítés lényegében technikai és ideológiai komponensek vándorlására, eredeti politikai kontextusaikon kívüli felbukkanására és hatására fókuszál. A karizmatikus vezető weberi gyökerű fogalma abból a szempontból (is) alternatívának tekinthető, hogy tartalmilag lényegében „üres”, tehát nem kötődik hozzá egyértelmű ideológia. Inkább praxisok és legitimációs minták, semmint politikai identitások mentén ragadható meg. Ezért lehetséges és ígéretes a karizmatikus és az ideológiai uralom elválasztása, megkülönböztetése.25 Ebben az esetben a vezető karizmája „szabad politikai vegyérték” marad, amely utóbb akár konzervatív-reakciós berendezkedések legitimálására is irányulhat. A Horthy-kultusz kulisszái mögött zajló értelmezési versengés, a 23 Andrea Orzoff: The Husbandman: Tomáš Masaryk’s Leader Cultin Interwar Czechoslovakia. Austrian History Yearbook 39. (2008) 121–137. 24 A hierarchikus és organikus állameszme közötti ellentét rendszertipológiai jelentőségét kiemeli Geoff Eley: Conservatives and radical nationalists in Germany. The production of fascist potentials, 1912–28. In: Blinkhorn, M.: Fascists and Conservatives i. m. 50–70., különösen: 52. 25 António Costa Pinto – Stein Ugelvik Larsen: Conclusion. Fascism, Dictators and Charisma. Total itarian Movements and Political Religions 7. (2006) 2. sz. 251–257., különösen: 256.
