Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
MŰHELY - Romsics Gergely: Egy kultusz rendszertana. Gondolatok Turbucz Dávid A Horthy-kultusz 1919–1944 című kötete kapcsán
EGY KULTUSZ RENDSZERTANA 682 Horthy-kép konzervatív vagy radikális jobboldali konnotációkkal való felruházása éppen ezt az eredeti ideológiai ürességet engedi feltételezni. A háborús hős alakját a társadalmat radikálisan újjászervező, „morálisan” revitalizáló vezető (radikálisok), az állandóság és biztonság ígéreteit hordozó államfő (hagyományos konzervatívok) és a kvázi-uralkodóként működő, a politika felett álló, de annak fő irányaira ható autoriter vezér (Horthy köre és maga Horthy a harmincas évek második felében) figurái felé egyaránt lehetségesnek tűnhetett eltéríteni, ahogy erre különböző időszakokban sor is került. Talán éppen ezek miatt, vagy a minden kultuszépítő által tiszteletben tartott politikán-kívülisége következtében azonban a kultuszban azonosítható ideológiai vákuum nem tűnt el teljesen. 26 Ez is rokonítja a Horthy-kultuszt más anti-ideologikusan konstruált vezetőképekhez, mindenekelőtt a Piłsudski marsall körül létrejött, már említett lengyel kultikus praxisokhoz.27 A fentieket egységben szemlélve, a szerző tág nemzetközi tájékozódását és a feldolgozott empíria kiterjedtségét is mérlegelve, elsődleges, a kutatás egyéb felismeréseit megalapozó eredménynek azt tekinthetjük, hogy a könyv többszörösen és sikerrel érvel amellett, miért nem csak totalitárius rendszerek építenek vezérkultuszokat, és a vezérkultusz megléte miért nem olyan tünet, amelyből automatikusan totalizáló politikai tendenciákra vagy a parafasizmusok körébe sorolható hibrid uralmi forma kialakulására lehetne következtetni. Hiányérzet talán azért marad csak az olvasóban, mert Turbucz ezt az általa azonosított értelmezési lehetőséget nem kamatoztatja következetesen az egész műben, a nemzetközi összehasonlító szakirodalom általa is hivatkozott áramlataihoz illeszkedve. Ezzel a felvetéssel azonban a kritikai megjegyzések felől már elmozdulunk a lehetőségekről való gondolkodás irányába. A könyv rendkívüli mennyiségű empíriát igyekszik feldolgozni és strukturálni, a szerző által általában indokoltan megválasztott szempontok alapján. Ebből kiolvasható a Horthykultusznak egy olyan kronológiailag strukturált – ám saját, belső jellemzői és funkciói által tagolt, nem pedig kényelmesen, „bevett” korszakhatárokkal szabdalt – képe, amelynek központi elemei indokoltan állnak a szintézisigényű munka középpontjában. Pontosan a feldolgozott anyag mennyisége miatt emellett a munka irányt is mutat esetleges jövőbeni kutatások számára. A karizmatikus hatalom és hatalomgyakorlás kérdésköre mellett például a Horthy-kultusz befolyásolásáért, a tartalmak definiálásáért folyó versengés és az establishmenten 26 Ennek megfelelője Eatwell karizmatikus uralmi tipológiájában a „kultusz-karizma”. Roger Eatwell: The Concept and Theory of Charismatic Leadership. Totalitarian Movements and Political Religions 7. (2006) 2 sz. 141–156., különösen: 144. 27 Andreski, S. : Wars, Revolutions, Dictatorships i. m. 71., illetve tágabban, a morális regeneráció programjának ideológiai ürességéhez kapcsolódóan Eva Plach: The Clash of Moral Nations. Cultural Politics in Piłsudski’s Poland, 1926–1935. Athens (USA) 2006. 76–101.
