Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ” 494 nem csak a Krím félszigeten kínálkozott alkalom a kazárok „minden háborújában” magyar csapatok megjelenésére. A szöveg ugyanis a 861-es kazár vallásváltás előtti évtizedek eseményei között említi a kazár bégnek, Bulan/Sabriel-nek a kazárokra támadó „ellenség” felett aratott katonai győzelmét,53 amelyet ugyan megkíséreltek a magyarok feltételezett 830-as évekbeli előretörésével összefüggésbe hozni,54 ám a DAI szövegéből megismerhető kazár–szavart viszony ezt a feltételezést nem feltétlenül támogatja. Földrajzi keretek: Leved(ia) – Atelkuzu A DAI 38. fejezetében megjelölt szavart szállásterületek problematikája lényegé ben a 19. századi kezdetek óta foglakoztatja a kutatást, amely sokáig többé-kevésbé jól körülhatárolható területű „őshazákat” keresett ezek mögött az elnevezések mögött. Ugyanakkor – amint az előző fejezetben láthattuk – maga a DAI szövege egyik esetben sem támogatja a szavartok/türkök néhány évtizednél hosszabb ideig tartó ott-tartózkodásának feltevését. Az időrendi viszonyok tisztázásánál viszont e területek térbeli kiterjedésének kérdésére látszólag mégis jóval egyszerűbb a válasz, hiszen a bizánci diplomácia biztos fogódzóként kínálkozó folyónevekkel határozta meg az egyes térségeket, amely eljárás – legalábbis Atelkuzu esetében – számunkra (is) megnyugtató módon viszonylagos biztonsággal kijelöli annak törzsterületét. Az idők folyamán az is többször megfogalmazódott – bár főként a muszlim földrajzi leírásokra és kevésbé a DAI szövegére támaszkodva –, hogy az Atelkuzu elnevezésben megbúvó Etel/Itil folyónév a Donnal vagy a Volgával lenne azonosítható, így e terület jóval kiterjedtebb lehetett a 38 66–71. szakaszban megjelöltnél. Így volt, aki ez alapján a Dunától a Donig, illetve a Volgáig terjedő szavart/türk szállásterülettel számolt. Jelenleg azonban az ilyesféle „nagy Atekuzu” koncepciókat pusztán nyelvészeti eszközökkel egyelőre aligha lehet megnyugtatóan bizonyítani.55 Így magunk – nem tartva a Dont egyfajta „szilárd” kazár „határt” kijelölő „határfolyónak”56 – Ligeti Lajossal egyetértve inkább úgy véljük, hogy ennek az 53 Fol. 1r, 10–11. sor. Héber szöveg és magyar fordítás: Hunyadi László: A Schechter-féle szöveg: egy névtelen kazár zsidó levele Haszdai ibn Sapruthoz. In: Források a korai magyar történelem ismeretéhez. Szerk. Róna-Tas András. (Magyar Őstörténeti Könyvtár 16.) Bp. 2001. 167., 171. 54 Vö. Zuckerman, C.: Les Hongrois i. m. 66.; Uő: On the Origin of the Khazar Diarchy and the Cir cumstances of Khazaria’s Conversion to Judaism. In: The Turks I. Ed. Yusuf Halaçoğlu. Ankara 2002. 219–522. 55 E munka céljai között – már csak a megfelelő nyelvészeti kompetencia híján sem – nem szerepelhet az Atelkuzu név nyelvészeti kutatásának és annak több mint száz éve vitatott problémáinak tárgyalása. 56 Vö. Polgár Szabolcs: Sarkel. In: A Kárpát-medence és a steppe. Szerk. Márton Alfréd (Magyar Őstörténeti Könyvtár 14.) Bp. 2001. 106–126.; Polgár Szabolcs: Kazária kilenc kerülete. In: „Fons, skepsis,
