Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
B. SZABÓ JÁNOS – BOLLÓK ÁDÁM 495 óriási területnek a jelentős részét leginkább egyfajta „vándorlási térségként” lehet értelmezni, amelynek egyes részei rövidebb időszakokra lehettek a magyar törzsszövetség uralma alatt, egész területe azonban egyszerre „sohasem volt a magyarok birtokában”.57 A DAI 38 66–71. szakasz által a 9. századi atelkuzui szállásterület kapcsán említett folyóknak: a Baroukh nak ( Βαρούχ ), a Koubou nak ( Κουβοῦ ), a Troullos nak ( Τροῦλλος ), a Broutos nak ( Βροῦτορ ) és a Seretos nak ( Σέρετος ) a Dnyeperrel, a Buggal, a Dnyeszterrel, a Pruttal és a Szerettel való azonosítása révén azonban plasztikusan kirajzolódik az a lehetőség, hogy Atelkuzu név alatt a bizánci szerkesztők még a besenyő uralom idején is elsősorban a Kárpátoktól a Dnyeperig tartó területet érthették. 58 Fontosnak tartjuk azt is felvetni, hogy bizonyos népeknél, így például a modern korig politikailag széttagolt szervezetben élő baskíroknál nem is létezett saját maguk által használt elnevezés az általuk lakott szállásterületek összességére. 59 Így az sem lehetetlen, hogy a szavartok/türkök kapcsán is azzal a magyarországi szakirodalomban csak ritkán és inkább áttételesen felmerült lehetőséggel kell számolnunk,60 hogy az Atelkuzu név – amennyiben ez esetben ténylegesen belső elnevezésről lenne szó61 – is lehetett olyasféle részterület megnevezés, amelyet a szomszédok valamely okból esetleg kiterjesztő értelemben a törzsszövetség szállásterületének a megnevezéseként alkalmaztak, amit a kutatás Leved(ia) kapcsán már régóta valószínűsít. 62 lex”. Ünnepi tanulmányok a 70 esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szerk. Almási Tibor – Révész Éva – Szabados György. Szeged 2010. 345–348. 57 Ligeti Lajos: Levédia és Etelköz. Magyar Nyelv 81. (1985) 18. Fehér Géza 1913-ban már nagyon hasonló gondolatot fogalmazott meg a saját Atelkuzu-értelmezése kapcsán. Vö. Fehér Géza: Atelkuzu területe és neve. Századok 47. (1913) 685. 58 Bollók Á.: Ornamentika i. m. 73–74. A folyók azonosításról lásd Harmatta J.: Lebédia i. m. 426. Az Atelkuzu fekvéséről alkotott szerteágazó nézetek széleskörű áttekintése megtalálható a „nagy Atelkuzu” nézetét valló Tóth munkájában. Lásd Tóth S. L.: A magyar törzsszövetség i. m. 226–260. 59 Ivanics Mária szíves szóbeli közlése. 60 Arra, hogy a rendre „őshazaként” tárgyalt – valójában talán csak egy-egy fontosabb nemzetség/törzs szállásterültét jelentő Leved(ia)t és Atelkuzut (?) egyaránt magában foglaló –, nagyobb egységre, azaz a teljes törzsszövetség szállásterültének összességére nem biztos, hogy használtak saját belső eredetű földrajzi megnevezést, lásd Fehér G.: Atelkuzu i. m. 685.; Uő: Bulgarisch-ungarische Beziehungen in den V.–XI. Jahrhunderten. Keleti Szemle 19. (1921) 90–91., 94.; Tóth Sándor László: Levediától a Kár pát-medencéig (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 14.) Szeged 1998. 57., Uő: A magyar törzsszövetség i. m. 124–133. 61 Figyelemreméltónak tartjuk, hogy bár jelenleg a magyarországi kutatás szinte egyöntetűen elfogadni látszik az Atelkuzu név magyar eredetét, sem Juhász Dezső megállapításai (A magyar tájnévadás. Bp. 1988. 32–33., Uő: Az ősmagyar kor tájnevei a magyar tájnevek rendszerében. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 31. [1996] 175–178.), sem Benkő Loránd átfogó vizsgálatainak eredményei (A magyarság i. m., különösen 405–407.), miszerint „meggondolkodtató, hogy a későbbi »folyónév+köz« típusú tájnevek egyike sem országnyi méretű”, nem ösztönözte a magyarországi nyelvészeti kutatást más lehetőségek számbavételére. 62 Juhász D.: A magyar tájnévadás i. m. 14.
