Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén
NAGY LEVENTE 647 E drasztikus határozat kiváltó okai a Havasalföldről és az Oszmán Birodalomból tömegesen bevándorló román és részben görög papok voltak, nem csoda hát, hogy az erdélyi és a román vajdaságokból bevándorló román papok között gyakoriak voltak a feszültségek. „Sok alkalmatlanságok következnek ebbűl is, hogy mind az Oláhországokbúl, mind az török földérül feles oláh papok származtak be, így hogy némely falukban 3-4 is vagyon, kik közzűl armalist extraháltának, hasonlóképpen az erdélyi jobbágyfiak is urak manumissiója nékűl, sőt továbbra is menvén az dologban, már sok helyeken fundusokat szerzettének az patronusok hírek nékűl, holott még az magyar nemzetnek is, kik velünk egy törvényben és recepta religión vadnak, incorporatió nékűl ez hazában jószágot nem bírhatnak. Ezek penig sem recepta religión lévők, sem incorporatusok levén, mégis jószágot akarnak bírni, mint szintén az görög nemzet is. Azt kívánjuk azért, hogy az ilyeténeknek jószág és fundusvételek, sőt armálisok is annihiláltassék, hanem ennekutánna ha jószágot akarnak bírni, az nemes országtúl incorporáltassanak, érdemeseknek agnoscáltatván, hogy így tudjanak külömbséget tenni az igaz hazafiai és extraneusok között.” 76 Ezek szerint a Havasalföldről bejövő román papok címeresleveleket (armálist) szereztek, ami valójában birtokadomány nélküli nemesítést jelentett, és így csak személyes mentességet biztosított. Az armális nemessé lett román papok valójában jobbágytelken laktak, ami után ugyanúgy földesúri járadékot fizettek, mint a jobbágyok. Az országgyűlési határozat viszont arról árulkodik, hogy az armális román papok nem jobbágytelekként, hanem saját jószágként tekintettek birtokukra, ráadásul a földesúr tudta nélkül, azaz az armális oklevél birtokában már igazi nemesnek kezdték magukat tartani, és a földesúrnak nem fizették meg a jobbágytelek után a járadékokat.77 Sőt, a címeresleveleket a román papok a földesurak beleegyezése (ma numissio) nélkül szerezték meg, ami véleményem szerint csak úgy volt lehetséges, hogy az armálisokat közvetlenül a fejedelmi kancellária állította ki számukra, tehát a manumissióért cserébe fizetett összeg nem a földesurak, hanem Apafi kincstárát gazdagította. Így persze mindenki jól járt, kivéve a földesurakat, akik nem csoda, hogy ezek után kieszközölték a diétán, hogy az ilyen jellegű armális nemesítéseknek vessenek véget. Nem arról van tehát szó, hogy az idézett országgyűlési határozat a román papok régi terheit állította volna vissza, ahogy azt Hitchins állítja, hanem pusztán arról, hogy azoknak az armális nemes román papoknak a személyi mentességeit törölték el a rendek, akik nem tudták bemutatni címeresleveleiket. A Báthory Gábor által a román papok számára kiadott, és azután folyamatosan megújított kiváltságok azonban továbbra is érvényben maradtak: azaz a román papok személyükben 76 EOE XVI. 571. 77 Az armális nemesekről legutóbb lásd Szálkai Tamás: Armálisok és armálisták a kora újkori Biharban. Doktori (PhD) értekezés. Kézirat. Debrecen 2010. 10–14. (https://bit.ly/2q1Vynt , letöltés 2016. máj. 30.)
