Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén
KÁLVINISTA ÉS/VAGY KATOLIKUS UNIÓ 648 mentesültek minden jobbágykötelezettség alól, csak a földesúrnak járó évenkénti honoráriumot kellett megadniuk. Ugyanakkor a kiváltságok ellenére is megmaradt az a lehetőség, hogy szükség esetén az ország a román papokat megadóztassa. Erdélynek a Habsburg Monarchiába való integrálása során a 17. század végén (amikor jelentős adókkal terhelte az országot a bécsi udvar) számos országgyűlésen hoztak a román papokra külön adókat kirovó határozatokat. E gyakorlatban azonban nem kell semmilyen etnikai elnyomást látnunk, hisz a bevett státusszal rendelkező szász papokat, a nemes székely nemzetet és az egyházi nemességet is többször megadóztatták ekkor. 78 Ernst Cristoph Suttner szerint a katolikus unió nem a firenzei (1439) – ahogyan arra az uniós dokumentumokban általában hivatkoztak –, hanem a tridenti zsinat szellemében ment végbe.79 A firenzei modell szerint az unió két egyenlő rangú testvéregyház hitbeli egyesülése (Glaubensunion ) lett volna, mindenféle társadalmi előnyszerzés nélkül. A firenzei zsinat ugyanis nem a görög rítusú egyház latinizálásával szerette volna megszüntetni az egyházszakadást, hanem az egyházi élet és a teológiai tanítások sokféleségének a megőrzésével. A firenzei zsinat résztvevői elismerték, hogy a görög rítusú egyház is Krisztus egyháza, abban ugyanúgy munkálkodik a Szentlélek, mint a római katolikusban. Sőt, Suttner szerint azt sem tartották szükségesnek, hogy a görög rítusúak elfogadják a már fent említett négy pontot az egyesülés feltételeként. Mindkét egyház megtarthatta volna tehát saját szokás- és rítusrendszerét, az egyesülés feltétele csupán egymás kölcsönös elismerése, valamint az egymást elítélő és kiátkozó nyilatkozatok visszavonása lett volna. Suttner azt állítja, hogy kezdetben a jezsuiták is a firenzei modell alapján szerették volna megvalósítani a két egyház unióját. A jezsuiták viszont nem voltak abban a helyzetben, hogy a végső szót kimondják az egyesülés ügyében. Ők csak előkészítették azt, annak egyházjogi hitelesítése az esztergomi érsek, Kollonich feladata volt. Kollonich viszont a firenzei zsinati értelmezéstől teljesen eltérő módon fogta fel az uniót. Ő, Ravasz Ferenchez hasonlóan, a tridenti zsinaton elfogadott hitvallás alapján (Professio Fidei Tridentina) valósította meg azt, melyben a Credohoz fűzött kiegészítésekben – töb bek között – szerepel az a négy pont is, melyeknek elfogadását valóban az egyesülés feltételéül szabta Erdélyben Baranyi, azzal a hamis hivatkozással, hogy azok a firenzei zsinat végzéseiben is feltalálhatók. Emellett ráadásul azzal, hogy az unióért cserébe Kollonichék társadalmi előnyöket is felkínáltak az unitus klérusnak, az uniót 78 Lásd például EOE XVIII. 109., 498., 546.; EOE XXI. 121, 194–195., 214., 244., 279. 79 Suttner nézeteire lásd Ernst Cristoph Suttner: Die Siebenbürger Kirchenunion an der Wende zum 18. Jahrhundert. Annales Universitatis Apulensis Series Historica 12. (2008) 1. sz. 7–41.; Uő: Das Union verständis in den Anweisungen aus Rom von 1669 und jenes bei Kardinal Kollonich. In: Die Union I. i. m. 226–236.; Uő: Gegensätzliches Verständnis Ekklesiologischer Gegebenheiten beim Vorbereiten, Abschliessen bzw. Bekämpfen der Siebenbürger Kirchenunion. In: Die Union II. i. m. 54–94.
