Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén
KÁLVINISTA ÉS/VAGY KATOLIKUS UNIÓ 642 arról van szó, hogy a román jobbágyok a földesúrtól kapott telken éltek, hanem a román papok is hasonló helyzetben voltak. Azaz a román pap által lakott parokiális telek nem a román egyházközség (a falu), hanem a földesúr tulajdona volt. Nem véletlen, hogy amint fentebb is említettem, már a Teofil által kiadott uniós nyilatkozatért is cserébe a román esperesek azt kérték, hogy az egyházközösségnek parokiális háza legyen azért, hogy a pópa ne legyen kénytelen idegen házban vagy telken lakni. 58 Emellett a már szintén említett 1699. február 26-án a román unitusoknak kiadott diploma szövege alapján arra is következtethetünk, hogy az ajándék (datum, munera, honorárium) címén – melynek mibenlétét a Báthory Gábor által kiadott oklevél se fogalmazta meg pontosan, hisz csak annyi állt benne, hogy a román papok által „a régi szokás szerint a földesúrnak adott ajándék” (donis ab eisdem pastoribus ex antiqua consuetudine dominis ipsorum terrestribus dari consuetis) – a földesurak valójában adót szedtek a román papoktól, vagy akár még egyéb paraszti munkára és jobbágyszolgálatra is kötelezték őket.59 Nem csoda hát, hogy a rendek ragaszkodtak ahhoz, hogy a bármely bevett felekezettel egyesülő román papok továbbra is kötelesek legyenek megfizetni a földesúrnak járó honorárium-adót. Ez persze az unió egyik legnagyobb előnyét számolta volna fel, és nem véletlen, hogy a bécsi udvar nem is ment ebbe bele. Úgy a magyar, mint a román kutatók előszeretettel hangoztatták azt, hogy Erdélyben Báthory Gábor már említett kiváltságleveléig a román papok jobbágysorban voltak. Ha figyelmesebben megnézzük a forrásokat, akkor láthatjuk, hogy a román papok státusza nem a jobbágyi, hanem inkább a szabados (libertinus) és a zsellér (inquilinus) léthez állt közelebb. A szabados a földesúri szolgáltatások nagy része alól föl volt mentve. Ilyenek voltak a románok esetében a falvak és körzetek vezetői: a krajnyikok, a kenézek és a vajdák. A szabadosok jelképesen valamilyen „ajándékot” (datum, datio, munera), például őzet, karvalyt adtak a földesúrnak éppúgy, ahogyan a román papok általában csergét (lazsnak, azaz gyapjúból szőtt pokróc).60 A zsellérek főleg a frissen betelepülők voltak, de ide tartoztak a paraszti értelmiségiek is, azaz a jobbágyokból lett deákok, literátusok. A földesúrnak tett szolgálataikat szerződésbe foglalták, megegyezés szerint adtak ajándékot, ami nagyban hasonlított a román Bp. 2004. 125–131.; Gudor Botond: Bod Péter történelemszemlélete és a románok történelme. In: Bod Péter, a historia litteraria i. m. 107–125. 58 Nilles, N.: Symbolae i. m. 170. 59 Juhász I. : A reformáció i. m. 241. Az 1699. febr. 26-i diploma szövege Bod Péter fordításában: „senki [...] az papokat, kik már a Római Eklézsiával uniáltattak jobbágy módra tractálni, vagy paraszt munkára és jobbágyi szolgálatra még honorárium titulusa alatt is ne kényszeríthesse, avagy tömlöcezni, annál inkább üldözni, helyétől, beneficiumától és parókiájától elűzni ne merészelje.” Bod P.: Az erdélyi oláhok uniáltatásokról i. m. 78. 60 Barta Gábor: Az Erdélyi Fejedelemség első korszaka (1526–1606). In: Erdély története I. Főszerk. Köpeczi Béla. Bp. 1988. 496.
