Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén
NAGY LEVENTE 643 papok datum ára, akik természetesen szinte kivétel nélkül jobbágy származású „ér telmiségiek” voltak. A román papok igazából két dologban voltak jobbágyok: a szolgáltatások (labores, servitia) és az ajándékok terén. Báthory Gábor kiváltságlevele csak a szolgáltatások alól (omnibus oneribus plebeis et servitiis civilibus ) mentette fel a román papokat, az ajándékok megadása alól nem (exceptis tamen muneribus sive donis ab eiusdem pastoribus ex antiqua consuetudine dominis ipsorum terrestribus dari consuetis). 61 Ugyanakkor a román papokat az is megkülönböztette a jobbágyoktól, hogy nem fizettek cenzust, dézsmát, juhötvenedet és rendes állami adót (dica) sem. 62 Sajnos nincsenek adataink arról, hogy a román papokat milyen mértékben kötelezték a földesúri szolgáltatásokra. Az erdélyi jobbágyság legnagyobb román kutatója David Prodan azt állította, hogy a jobbágyszolgáltatások alól már a 16. században mentesítve voltak a román papok.63 Így aztán akár az is elképzelhető, hogy Báthory Gábor oklevele nem új kiváltságokat adott a román papoknak, hanem csupán a szokásjogban már meglévő kiváltságokat szentesítette. Az oklevél azonban a jobbágyi létnek csupán az egyik szegmensét szüntette meg, mivel az ajándékok rendszerét (datum, munera ) megtartotta. Valószínűleg azért, mert úgy a központi kormányzat nak, mint a földesuraknak értékesebb volt a román papok adománya, mint azoknak a munkája, mely minden bizonnyal nem volt olyan szakszerű, mint a jobbágyé vagy a mesterembereké. Az adományok elég nagy változatosságot mutatnak: a világosi uradalomban 1525-ben minden „templommal rendelkező” román pap háromévenként köteles volt adni a várnak egy ökröt; a kővári, szilágycsehi és erdődi uradalmakban 1566-ban évenként adtak egy takarót (lodix). Kolozs és Doboka vármegye román papjai évenként négy csergét (lazsnak); egy átalvetőt (iszakál), valamint egy sólymot ajándékoztak. Az ajándékokat természetesen pénzben is ki lehetett váltani, egy takaró például 1560-ban 1,25 forintot ért. Az ajándékokat általában meghatározott időben (karácsony, pünkösd, Szent Miklós napja) adták. 64 A román papok anyagi helyzete volt a legesetlegesebb, ezért nagy kérdés az, hogy vajon mi lett volna számukra a nagyobb segítség: az ajándékok vagy a szolgáltatások eltörlése? A román papoknak ugyanis nem volt rendszeres jövedelme, hisz ők – mivel Erdélyben a keleti ortodoxia nem volt bevett vallás – nem kaphatták meg az egyházi adóból (dézsma) a papoknak járó negyedrészt (quarta).65 A dézsmából a román papok már csak azért sem kaphattak, mert a román jobbágyok (éppen szkizmatikus voltuk miatt) sem fizették a dézsmát, mert azt csak a katolikus jobbágyok voltak kötelesek fizetni. Ez a helyzet a katolikus egyház vagyonának szekularizációja után sem szűnt 61 Juhász I. : A reformáció i. m. 241. 62 Prodan, D.: Iobăgia în Transilvania în secolul al XVI-lea. Vol. I. București 1967. 229., 300. 63 Lásd Prodan, D.: Iobăgia i. m. 510. 64 Minderről lásd Prodan, D.: Iobăgia i. m. 243. 65 Prodan, D.: Iobăgia i. m. 255.; Barta G. : Az Erdélyi Fejedelemség i. m. 483–486.
