Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén
NAGY LEVENTE 641 pap is volt (a kisbodoki), aki nem engedelmeskedett Athanasius rendeletének, megjelent ugyanis a bizottság előtt és nyilatkozott is arról, hogy ő megmarad régi vallásában. Ebből lehet gyanítani, hogy egyes papok igenis tudták, hogy a vladika időközben vallást és egyházat váltott. Nagy kérdés viszont, hogy miként értékelendők az olyan válaszok, melyekben a válaszadók azt nyilatkozták, hogy ők ugyanazt a vallást szeretnék tartani, melyet a vladika és az esperesek is tartanak. Vajon tudták ezekben az esetekben a válaszadók, hogy Athanasius már nem görögkeleti, hanem görög katolikus? Egyes válaszokból arra gyanakodhatunk, hogy nem, mert miközben kijelentették, hogy „az mely vallásban születtenek, azont tartják”, aközben úgy vélték, hogy „az püspökük is azon vallásban vagyon, az melyben ők”, holott Athanasius már elfogadta az uniót. A katolikus unió sikere – a kálvinista unió kudarca Társadalmi és gazdasági szempontból a reformációval való unió nem jelentett előnyt sem a román papoknak, sem a híveknek. A papoknak maga a papi státusz biztosított némileg kiváltságos helyzetet, de az lényegtelen volt, hogy az adott román pap milyen felekezethez (kálvinista vagy görögkeleti) tartozott. A román klérus privilégiumait és mentességeit elsőként Báthory Gábor 1609. június 9-én kelt oklevele fogalmazta meg, melyben a fejedelem szabad költözködési jogot biztosított a román papok számára, és minden jobbágyszolgáltatás alól felmentette őket, kivéve a hagyomány által szentesített azon szokást, hogy a román papok a földesuraknak meghatározott időben ajándékokat adjanak. Báthory rendeletét a 17. század folyamán az összes erdélyi fejedelem megerősítette. 56 Fontos hangsúlyozni, hogy a román papok Báthory kiváltságlevele után is csak személyükben lettek szabadok, tulajdonukban nem. Erre enged következtetni Bod Péternek egyik megjegyzése is, mely a jezsuita Fasching Ferenc Nova Dacia (Kolozsvár 1743) című művének cáfolatára magyarul írt, de sokáig kéziratban maradt Az erdélyi oláhok uniáltatásokról való rövid história (1745) című művében olvas ható. Fasching az erdélyi románok uniójának legfőbb társadalmi okát a kálvinista fejedelmeknek a románok vallását üldöző magatartásában látta. Ezt igyekezett Bod minden eszközzel cáfolni, azt állítva többek között, hogy „nem igaz, hogy fundusoktól megfosztattak volna [a románok a kálvinisták által], mert nem is volt [a románoknak fundusa], más ember földjén lakván”.57 Itt, véleményem szerint nemcsak 56 Juhász István: A reformáció az erdélyi románok között. Kolozsvár 1940. 131–132. Báthory oklevele a későbbi megerősítésekkel ugyanott közölve: 239–243. 57 Bod Péter: Az erdélyi oláhok uniáltatásokról való rövid história. In: Az erdélyi románok egyháztörténetének i. m. 71. Bod Péter e két hivatkozott művéről lásd még Köpeczi Béla: Bod Péter az erdélyi románokról. In: Bod Péter, a historia litteraria művelője. (Historia Litteraria 15.) Szerk. Tüskés Gábor.
