Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
BAGI DÁNIEL 615 Maximus Valerius A Mügeln-féle kivonat114 354. számú vers 115 M. Antonius auorum nostrorum temporibus clarissimus orator incesti reus agebatur. cuius in iudicio accusatores seruum in quaestionem perseuerantissime postulabant, quod ab eo, cum ad stuprum irent, lanternam praelatam contenderent. erat autem is etiam tum inberbis et stabat <in> corona uidebatque rem ad suos cruciatus pertinere, nec tamen eos fugitauit. ille uero, ut domum quoque uentum est, Antonium hoc nomine uehementius confusum et sollicitum ultro est hortatus ut se iudicibus torquendum traderet, adfirmans nullum ore suo uerbum exiturum, quo causa eius laederetur, ac promissi fidem mira patientia praestitit: plurimis etenim laceratus uerberibus eculeoque inpositus, candentibus etiam lamminis ustus omnem uim accusationis custodita rei salute subuertit. argui fortuna merito potest, quod tam pium et tam fortem spiritum seruili nomine inclusit. Hye sagt der maister ain history von der trew der dyner gen den hern Und spricht: Da Marcus antonius wardt geladen für den Senat, darumb das er besagt was, er wär eprüchig worden Und trib auch unkeusch, dy unczimleich wer, Do ward sein knecht auch geladen Und gefragt von der sach des herren. Der wolt ny bekennen, Daz seim hern schiedlich wer an sein eren noch gesagen. Wy man in slug und auf hyng mit den armen Und in mit glüenden plechen prant, So groz waz sein trewm dy er zu dem hern het. Des strafft der maister das gelük Und dy natur in dem text Und spricht: Daz gelüch und auch dy natur teten unpilleich, Daz sy ain soleichen trewen geist in ain knechtleichen leib güssen, Wen der knecht was aygen. Marcus durch bruch gerufen/ für recht zu Rome wart./ sin knecht in marters stufen/ quam, ufhenget wart,/ darumb da ser bekente die schult des heren sin/ blech glüend uf in legen/ hieß er senat zuhant/ die not in nie erwegen/ mocht, da ser hett bekant,/ das icht sin her u ferde (unwerde) würd und ouch quem in pin./ ich klage, das nature laß/ den geist goß in ein knechtisch faß/ der solcher hoer truwe was./ ich wen, das glück sich ouch vergaß, da es half schenken in. Mügelni Henrik tehát igyekezett két bőrt lehúzni témáiról, és legalábbis két esetben – a magyar krónikáknál és a Valerius Maximus kommentároknál – ugyanazt a módszert követte. Azonban vélhetően a két „termék” közül a vers lehetett fontosabb, ahogy erre fent már a Retorika szájába adott szavak rávilágítottak. Mügelni Henrik költőként tekintett magára, olyan valakiként, aki ért a verseléshez, és tudja, hogy miként kell rövidíteni, betoldani, kiegészíteni vagy kibővíteni a szövegeket. Az utalás Valerius Maximusra az Ungarnchronik bevezetőjében elgondolkodtat: vajon a munkát egyidőben végezte el? Nem lehetséges, hogy már korábban megvoltak a jegyzetei, és az 1369-es dátum csak a német nyelvű fordítás átadását takarja? A művészi végcél, mármint az eredeti szöveg rímbe szedése pedig óhatatlanul felveti a kérdést, hogy melyik magyar vonatkozású műve volt fontosabb.
