Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
AZ OROSZLÁN, A SAS, A SZAMÁR ÉS AZ IGAZ MESTER 614 pedig egyértelműen kiderül, hogy korábban Rudolfnak és Lajosnak is kötnie kellett egy hasonló megállapodást, mert az osztrák–cseh örökösödésben figyelembe kellett venni Lajos anyját, illetve unokahúgát is. 110 Visszatérve Mügelni Henrik két magyar krónikájára, figyelembe véve azt, hogy a császár és veje közötti feszült viszony idején szerzőnk a Luxemburgiak oldalán állt, feltehető a kérdés: nem a kölcsönös öröklési szerződések megkötése révén került-e Rudolf birtokába az Ungarnchronik , és hogy nem Károlytól kapta-e ajándékba talán azért, hogy a Habsburgok tájékozódjanak a magyarok eredetéről, ahogy Mügelni Henrik fogalmaz az Ungarnchronik bevezetőjében? 111 Ám ha ez így is lenne, mindez nem visz közelebb ahhoz, hogy miként, és legfőképp mikor készítette el Mügelni Henrik a latin nyelvű magyar krónika német fordítását. A kérdés eldönthetőségéhez a továbbiakban két körülményt szükséges alaposabb vizsgálatnak alávetni. Az egyik a Mester fordítási munkamódszerét érinti, a másik pedig a Chronicon bevezetőjének szövegével áll összefüggésben. Az Ungarnchronik bevezetőjéből egyértelműen kiderül, hogy Mügelni Henrik is merte, és a jelentősebb történetírók között tartotta számon Valerius Maximust.112 Az is nyilvánvaló, hogy a római történetíró nevét nem találhatta meg a fordítás alapjául szolgáló kéziratokban. Kézenfekvő tehát, hogy az Ungarnchronik bevezetőjének megírása kor már foglalkozott a neves történetíró munkásságával, bár ahogy fenn röviden kitértünk rá, csak később, 1369-ben adta át kommentárjait a stájerországi megrendelőnek. A Valerius Maximus fordítás kritikai kiadásának előmunkálatait elvégző Heribert A. Hilgersnek, és különösen Karl Stackmannak sikerült tisztáznia: Mügelni Henrik munkamódszere az volt, hogy kisebb-nagyobb torzításokkal, elhagyásokkal, rövidítésekkel kivonatolta az eredeti latin szöveget, majd ezt a német alapszöveget felhasználva, de nem egyszer visszanyúlva a latin eredetihez, rímbe szedte mondanivalóját, azaz verset írt a prózából.113 Ez egyrészről megerősíti Domanovszky Sándor hajdani megfigyelé sét Mügelni Henrik két magyar vonatkozású munkájának relatív keletkezési idejéről: előbb a latin nyelvű kéziratok alapján elkészült a német fordítás, majd abból (itt-ott a latin eredetire is támaszkodva) megszületett a latin nyelvű Chronicon . Másrészt a Mesterdalnok munkamódszere arra is rávilágít, hogy a munka végcélja nem pusztán a fordítás volt, hanem a versírás, ahogy az alábbi részlet is bizonyítja.114 115 110 Uo. 258. 111 „[...] also wil ich Heinrich von Muglen auch kurczlich beschreiben dy hystorien der Hevnen wie sy herkume sind [...]”. Lásd Chronicon Henrici de Mügeln Germanice Conscriptum i. m. 105. 112 Chronicon Henrici de Mügeln Germanice Conscriptum i. m. 105. 113 Stackmann, K. : Exempel i. m. 174–175. 114 Az idézetet lásd Stackmann, K.: Exempel i. m. 177. 115 Die kleineren Dichtungen Heinrichs von Mügeln. Hrsg. Karl Stackmann. Erste Abteilung. Die Spruchsammlung des Göttinger Cod. Philos. 21. II. Teilband. Text der Bücher V-XVI. Berlin 1959. Nr. 354. 430–431.
