Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Bagi Dániel: Az oroszlán, a sas, a szamár és az Igaz Mester. Mügelni Henrik két magyar krónikájának keletkezési körülményei
BAGI DÁNIEL 595 Azonban függetlenül az osztrák herceg politikai cselszövéseitől, a kutatás úgy tartja, hogy a latin nyelvű Chronicon a leendő római király számára írott dicsőítő vers volt, amely az uralkodóváltásban érdekelt egyházi választók számára szolgált bizonyítékként Lajos uralkodói alkalmasságáról.19 E nézettel szemben azonban több ellenérv is felhozható. Ha ugyanis tényleg Lajost szemelte ki Rudolf apósa leváltására, és a Chronicon a leendő királyválasztási eljárás számára kívánt bizonyítékokat felsora koztatni, akkor nem maradhatott volna torzóban. Továbbá elsősorban csak Lajosról kellett volna értekeznie, és már 1359 ősze előtt készen kellett volna állnia, hiszen a kölni választó Lajoshoz írt levele ugyanannak az évnek a novemberében kelt, azaz az egyházi választók – ha egyáltalán tényleg el is gondolkodtak korábban az uralkodóváltáson – ekkorra már hevesen tiltakoztak az őket ért vádak ellen. Rudolf lépése pedig egyébként is értelmetlen lett volna. IV. Károlynak első fia halála után csak 1361-ben született ismét fiúutódja, így 1358–1359-ben Rudolf számított az egyik esélyes trónjelöltnek.20 Azonban nem csak a Chronicon nal szemben merülhetnek fel kifogások. Az alapjául szolgáló Ungarnchronik sem volt alkalmas arra, hogy elő segítse az Anjouk és Habsburgok közötti kapcsolatok megerősödését. Önmagában is meglepő, hogy mennyire keveset tudunk meg az Ungarnchronik ból magukról az Anjoukról. Ám ennél még érdekesebb, hogy szerzőnk egyrészről elegánsan kihagyja az Anjou-ház trónöröklési jogának bemutatását,21 amelyet a magyar krónikakompo zíció fenntartott, másrészről azonban szemrebbenés nélkül közli Zách Felicián ügyével kapcsolatban azt a történetet, amely nem pusztán rossz fényt vet Lajos édesanyjára, hanem kifejezetten őt teszi felelőssé Zách Felicián merényletéért.22 Az Anjouk genealógiájának elhagyása kapcsán Domanovszky úgy vélte, hogy Mügelni Henrik csak úgy, mint más helyeken is, egyszerűen lerövidítette a fordításban közölt szöveget, 23 míg Hennig Mügelni Henrik életművének kronológiai kérdései között tárgyalta, és úgy vélte: az Anjouk magyarországi trónöröklési jogának elhagyása hátterében Habsburg Ágnesnek, Habsburg Rudolf nagynénjének, III. András özvegyének a mesterkedéseit kell keresni.24 Domanovszky megjegyzésével annyiban mindenképp egyet lehet érteni, hogy Mügelni Henrik más esetekben is egyszerűen elhagyott részeket. Igaz – és erről alább még részletesebben szólni kell –, Mesterdalnokunk nem ritkán meghatározott célok érdekében rövidítette vagy bővítette szövegeit. Kérdés tehát, hogy amennyiben a krónika megírásának célja az Anjouk jó fényben való 19 Hennig, J.: Chronologie i. m. 186–188. 20 Ferdinand Seibt: Karl IV. Ein Kaiser in Europa 1346–1378. München 1978. 306. 21 Chronicon Henrici de Mügeln Germanice Conscriptum i. m. 211–212. 22 „Der selb Vilczian, do der kunigin pruder, der kunig von Polan Kosmen genant, sein tochter ym besloffen het mit der kunigin willen, ging fur den kung [...].” Chronicon Henrici de Mügeln Germanice Conscriptum i. m. 218–219. 23 Domanovszky S. : Mügeln Henrik i. m. 126. 24 Hennig, J.: Chronologie i. m. 182.
