Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
CSÁKÓ JUDIT 587 vagy kevésbé előkelő frigyből származtatni magukat, akár pedig azért, mert a pogány felmenőt egy, az egyház szemében elfogadhatóbb személyre kívánta a krónikás cserélni, az átdolgozó a Vazul-ági királyok uralmát kísérelte meg legitimálni. Gondolhatott a fals genealógia kidolgozója egyszerűen arra is, hogy a hercegek uralkodásra alkalmatlanná tett atyja helyett érdemes a család egy másik tagját, Szár Lászlót beléptetnie a történetbe. Mivel az államalapító király kezét a vértől tisztára mosó hagyomány keletkezése mögött is sejthetünk legitimációs okot – a krónikás azt a látszatot kívánta kelteni, hogy István, aki a hercegek menekülését is segítette, Péter helyett valójában Vazult támogatta a hatalom megszerzésében –, elidőzhetünk egy pillanatra annál a kérdésnél, hogy lehetséges-e a Gizellát bűnösként beállító hagyomány és a Szár László-tradíció között valamiféle sorrendiséget megállapítani. Mivel Gellért nagyobb legendája nyomán azt a sejtést fogalmazhatjuk meg, hogy eredetileg Vazult tarthatták a hercegek atyjaként számon,229 a Szár László-hagyomány különösen korai jelentkezésével nem szükséges számolnunk. Nyugodtan felmerülhetne tehát bennünk a gyanú – s a tézist a Zágrábi Krónika textusában egymás mellett szereplő információk is igazolhatnák –, hogy az István vétkeit Gizellára és bűnsegédeire hárító tradíció a genealógiai adalék megmásítása előtt már jelentkezett a gestá ban. Amennyiben azonban a genealógiai hamisítást elvégző utólagos átszerkesztő olyan szövegvariánssal dolgozott volna, amelyben István éppen Vazul hatalomátvételét szorgalmazta, a merényletért pedig Gizellát terhelte a felelősség, az interpolátornak nem lett volna szüksége arra, hogy a történetbe további csavart szúrjon be annak érdekében, hogy András és Béla trónhoz való jogát erősebben is igazolhassa. A hercegek későbbi uralkodása számára legitim alapot éppen az teremthetett, ha István atyjukat kívánta örököséül. Szár László közbeiktatásával a gesta író tulajdonképpen ettől a jogalaptól fosztotta volna meg a hercegeket. Azzal számolva, hogy a Szár László-hagyomány olyan gesta írótól ered, aki elsősorban a Vazul-ág hatalmának jogosságát kívánta igazolni – oly módon, hogy Andrást és Bélát nem Szent István az uralkodásra alkalmatlanná tett nagybátyjától származtatta –, véleményem szerint a negatív Gizella-portré kiformálódására nézve két feltételezés adódhat. Elképzelhető egyfelől, hogy a királynét fondorlatos asszonyként feltüntető tradíció utóbb – a Szár Lászlót a hercegek atyjává megtevő hagyomány jelentkezését követően – került be a gestaszerkesztésbe, s a legitimációteremtés helyett egyéb indítékok mozgat ták a krónikást. A szent király nevének tisztázása éppúgy lehetett a mögöttes 229 Váczy P.: A Vazul-hagyomány i. m. 319–333. A legenda archaikus elemeire lásd még Szovák K. – Veszprémy L.: Krónikák, legendák, intelmek i. m. 779–780. (a vonatkozó rész Szovák Kornél munkája).
