Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
KEGYES KIRÁLYNÉ VAGY ROSSZAKARAT MÉRGÉVEL TELI VIPERA? 588 szándék, mint az, hogy a szerző portrét fessen egy jóval Szent István uralkodása után élt bűnös királynéról, akit saját korában nem nevezhetett meg. 230 A másik adódó alternatíva az, hogy több párhuzamos szerkesztést kell feltételeznünk: egyik szövegben az egyik, másik szövegben a másik torzítással próbálhatta meg a gesta író I. Bélának és leszármazottainak a hatalomhoz való jogát igazolni, s utóbb a különféle hagyományok egybemosódtak. Újfent hangoztathatom azonban, hogy kevéssé ítélem elképzelhetőnek azt, hogy a korai tradícióban, amikor a torzítás a dinasztiának leginkább az érdekében állhatott volna, egymással kevéssé összeegyeztethető hagyományok alakultak volna ki egymástól függetlenül. Következtetés A kifejtettek alapján nem tartom valószínűnek, hogy a Gizellát negatív színben feltüntető tradíció a 11. században keletkezett volna. Bár logikai érvek kétségkívül szólnának amellett, hogy a trónra jutó Vazul-ág esetleg ilyen formán kívánhatta a történetet fenntartani, véleményem szerint nem kell komolyabban fontolóra vennünk a feltevést, miszerint I. András, I. Béla vagy Salamon környezetében – az írásbeliség adott fejlettségi fokán – egy effajta komplex históriát szerkesztettek volna. A Gizellát pozitív színben lefestő hagyomány igen korán adatolható. Így ábrázolja a királynét már az Altaichi Évkönyv is, amelynek esetleg Szent István családjától származó információkra épülő – tehát részrehajló – beszámolójától el kell itt tekintenünk, az államalapító szent király legendáitól azonban semmi esetre sem. Utóbbiak a kegyes királyné históriáját állítják elénk. A szentté avatások korában, Szent László és Kálmán uralkodása idején alighanem ez lehetett a Gizelláról propagált kép, így kétségesnek ítélem, hogy ugyanezen időszakban egy másfajta, ezzel gyökeres ellentétben álló hagyomány is kiformálódhatott volna. A sötét tónusú Gizella-portré kialakulását ezen megfontolások alapján a Kálmán kora utáni időszakra helyezem. Ahogyan írásom bevezetőjében is hangsúlyoztam, a 12. században nehéz azonban olyan – valóban akceptálható – indokot találnunk, amelyből kifolyólag Gizella átfestésére sor kerülhetett volna. Miért ne fogadhatnánk el tehát a negatív királynékép kiformálódásával kapcsolatos valószínűtlen magyarázatok sorában azt a megoldást, amely – számomra legalábbis – az egyéb lehetőségek mérlegelését követően is a leginkább hihetőnek tűnik? Mügeln krónikája nyomán arra következtethetünk egyfelől, 230 Hasonlóan vélekedik Kristó Gyula is. Lásd Uő: Szent István és családja i. m. 207., 213–215., 217–219.
