Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
KEGYES KIRÁLYNÉ VAGY ROSSZAKARAT MÉRGÉVEL TELI VIPERA? 586 elbeszélésével rokonítható forrást használó karintiai plébános, Jakob Unrest Ungarische Chronikjában 226 fordul még elő –, alighanem 14. századi összeállí tásból merítette a krónikakompozíció szöveghagyományától eltérő információit.227 A kútfő ugyancsak tartalmazza egyébként a sötét tónusú Gizella-portré egyes elemeit. A Mátyás-kori szerkesztés a királynét tartja számon a Vazul elleni merénylet elkövetőjeként. A részlet kapcsán elégséges annyit megjegyeznünk, hogy a magyar uralkodóknak a tulajdonképpeni rövidkrónika elé illesztett genealógiája – amelyben a Szent István hitvesének ármányára utaló megjegyzést olvashatjuk – a fejedelmek sorát a hun Attilán kezdi, s András, Béla és Levente atyjaként is Szár Lászlót adja meg. Szó sincs arról, hogy korai hagyományra kellene tehát gyanakodnunk. Hasonló a helyzet a 15. század második feléből származó elbeszélés azon passzusával, amely Péter uralmáról számol be: a tömör leírás, amely a királyt Burgundiai Vilmos Szent István nővérétől született fiának tudja – az uralkodó Gizellával való állítólagos testvéri kapcsolatát a forrás nem említi –, nem tartalmaz olyan mozzanatot, amely bővebb szerkesztéseinkben ne lenne fellelhető. 228 Az unikális adat: Bonuzló említése ellenére sem szükséges véleményem szerint másként értékelnünk a Zágrábi Krónika hagyományát. A káptalani statútumokat bevezető magyar történet lejegyzője olyan összeállításra – hangsúlyozom, nem feltétlenül korai szerkesztésre – támaszkodhatott, amely megőrizte Szár László fiának a Szent István halálát követő évtizedekben még minden bizony nyal jól ismert s királylistákon, genealógiai feljegyzésekben továbbélő nevét (azt, hogy Vazul öccsének valóban volt-e Bonuzló nevű gyermeke, nem tudhatjuk, ám nem tartom valószínűnek, hogy egy ilyen jellegű adatot utólag kreáltak volna: az információt jobb híján valósnak fogadhatjuk tehát el). Az 1354. évig ívelő zágrábi elbeszélés forrásaiban a korai tradíció nagyon is vegyülhetett azonban a kései hagyománnyal. A 14. századi rövidebb krónika tanúsága alapján sem látom tehát akadályát annak, hogy Gizella sötét ecsetvonásokkal megfestett portréját 12–13. századi szerkesztőtől eredeztessük. Egyetlen problémáról kell még szót ejtenem. Fentebb úgy ítéltem meg, hogy a Vazult Szár Lászlóval felcserélő tradíció és a negatív Gizella-ábrázolás között nem szükséges összefüggést sejtenünk. Lényegében a hamisítás mégiscsak hasonló célt szolgálhat azonban, mint Vazul megvakíttatásának megmásított meséje. Akár azért iktatták be a krónikába az 1046-tól uralkodó királyok őseként Szár Lászlót, mert az Árpád-ház uralkodói nem akarták törvénytelen 226 Armbruster, A.: Jakob Unrests Ungarische Chronik i. m. 489. 227 Mikó G.: Élt-e valaha i. m. 6–9., 16–17., 18. 228 Uo. 6., 11., 14–15., 18.
