Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
KEGYES KIRÁLYNÉ VAGY ROSSZAKARAT MÉRGÉVEL TELI VIPERA? 584 Az Altaichi Évkönyv korai felhasználását valószínűsítve legegyszerűbb megoldásként mégis az kínálkozik, hogy abban az időben, amikor a bajor annales híradásával párhuzamot mutató adat – amely ráadásul a hagiográfiai irodalom Gizella-képével is összeegyeztethető volt – megjelent az írott tradícióban, a negatív színezetű királynéportré nem képezte még részét a hagyománynak. Mivel 1073 előtt – eddig ível a bajor kútfő elbeszélése – az Annales Altahenses magyar országi felhasználásával aligha kell számolnunk (hacsak nem tételezzül fel, hogy az évkönyv második része nem a végső változatában került Magyarországra), a magam részéről a negatív Gizella-tradíció első feltűnését leginkább annak a 11. század végi (vagy 12. század eleji) szerkesztésnek a lejegyzését követő időszakra helyezném, amely a niederaltaichi feljegyzések első potenciális kiaknázója lehetett. Hogy az ármánykodó Gizella történetét esetleg 1167 előtt is írásba foglalták már, azt Mügeln közlése alapján – Kristó nézetét ezen a ponton finomítva – nem utasítanám végképp el. A különböző krónikafolytatások és a kéziratok minden bizonnyal emelkedő száma révén nagyon is elképzelhetőnek ítélhetjük, hogy a 12–13. század fordulóján újabb és régibb tradíció egymás mellett éltek különböző szövegekben. Arra azonban, hogy miért kerülhetett volna sor a Kálmán-kori reneszánsz időszaka és 1213 között Gizella befeketetítésére, logikus magyarázatot – olyan magyarázatot legalábbis, amely kielégítőbb volna, mint a Gertrúd alakja nyomán létrejött Gizella-kép – nem találok. 4.) Végezetül szólnom kell a Váradi és Zágrábi Krónikák tanúságtételéről. Az elbeszélésekben – amelyekkel kapcsolatban a szakirodalom azt a sejtést fogalmazta meg, hogy azok egyes részleteikben korai történeti tradíció letéteményesei lehetnek – egymás mellett olvashatjuk azt az adatot, miszerint Péter fivére volt Gizellának (a kivonatoló a negatív ecsetvonásokkal megfestett királynéportré egyetlen elemét őrizte csupán meg), illetve azt, hogy András, Béla és Levente Vazul fiai voltak. Mindez utalhatna arra is – így Zsoldos Attila –, hogy a jelen írásban vizsgált negatív Gizella-kép előbb formálódott ki, mint a Vazult Szár Lászlóval felváltó hagyomány. 220 A megfelelő egyházak 14. századi statútumai elé illesztett Váradi és Zágrábi Krónikák viszonyát Szentpétery Imre tisztázta máig ható érvénnyel. Míg a Zágrábi Krónika textusára épülő váradi szerkesztésnek csekély forrásértéket kell tulajdonítanunk, addig előbbi vonatkozásában Szentpétery – Hóman Bálintnak a Szent László-kori Gesta Ungarorum ról vallott és a tézis bizonyításához a két szóban forgó szerkesztés tanúságtételét is felhasználó elméletét221 is elfogadva – hangsúlyozta, hogy az néhány, a bővebb krónikákban fel nem lelhető és minden 220 Zsoldos A.: Gertrúd és a királynéi intézmény i. m. 23–24. 221 Hóman B.: A Szent László-kori i. m. 23–32.
