Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
CSÁKÓ JUDIT 585 bizonnyal korai forrásból származó adata révén különös jelentőséggel bír a kutatás számára. 222 Amint azonban a Hóman által bizonyságul hívott egyéb forrásokkal kapcsolatban is beigazolódott, hogy nem kell mögöttük 11. század végi gestá t sejtenünk, a Zágrábi Krónika egyéb kútfőkéitől eltérő információi sem vallanak feltétlenül – legalábbis véleményem szerint – korai szerkesztés közvetlen felhasználására. A leginkább elgondolkodtató momentum kétségkívül a Szent István-i trónutódlás kérdésének tárgyalása a forrásban. Míg a krónikakompozícióban azt a torzult adatot olvashatjuk, miszerint András, Béla és Levente Szár László fiai voltak, addig a Zágrábi Krónika az eredeti hagyományt őrizte meg, és Vazul-fiakként írja le a hercegeket. Mindez önmagában véve nem is lenne különösebben meglepő. A passzus specifikumát az adja, hogy Szár László gyermekének, az egyéb forrásainkból nem adatolható Bonuzlónak a nevét is fellelhetjük benne.223 Az említés nek meglátásom szerint nem kell azonban olyan jelentőséget tulajdonítanunk, hogy belőle akár egy, a Zágrábi Krónika mögött felsejlő 11. századi forrásra következtessünk, akár pedig arra, hogy ez a tradíció a Gizellát sötét színekkel ábrázoló hagyomány kialakulását megelőzte. 224 Bár olyan genealógiai adatot, amely esetleg korai eredetű is lehet, egyéb szövegek is tartottak fenn számunkra, a szakirodalom ezek esetében sem találta bizonyíthatónak a 11. századi gesta felhasználását. Az Esterházy-kódex krónikája, amely szerepelteti Szent István Ottó nevű, a bővebb krónikákban nem említett fiát – az értesülés Laskai Osvát LXXVI. sermójában 225 és az Esterházy-kódex 222 Az 1374 táján keletkezett Váradi Krónika a Zágrábi Krónika szövegét egyfelől a bővebb krónikák nyomán – egy, a Budai Krónika vatikáni kódexéhez közel álló szöveg alapján – pontosítja, másfelől kiegészíti azt a váradi egyházra vonatkozó értesülésekkel. Lásd Szentpétery I.: A Zágrábi és a Váradi krónikák i. m., különösen: 423., 425.; Szovák K. – Veszprémy L.: Krónikák, legendák, intelmek i. m. 749–750. (A vonatkozó rész Szovák Kornél munkája.) Némileg eltérő álláspontot képviselt megelőzőleg Domanovszky Sándor, aki a két textust közös forrásból eredeztette: „Hátra van még ezután megvizsgálni, hogy e két kézirat őse hogyan keletkezett? Önálló munkának semmikép sem tarthatjuk. Szövege föltétlenül elárulja a rokonságot a bővebb krónikákkal. [...] Így tehát e szöveg a Budai Krónika családjának azon változata alapján keletkezhetett, mely az V. István korabeli szerkesztéstől már távolabb állott s a Sambucus- és Acephalus-codexekben maradt fenn.” Lásd Uő: A Pozsonyi Krónika és a kisebb latin nyelvű prózai szerkesztések. Századok 39. (1905) 397–419. és 518–547., különösen: 539–544., 542–543. 223 Chronicon Zagrabiense i. m. 206. (1. c.). András és Béla Vazul-fiakként való feltűntetése visszatérő eleme az elbeszélésnek, lásd Chronicon Zagrabiense i. m. 208–209. (5., 6., 7. c.). A Zágrábi Krónika a kronológiai adatok terén is több ponton eltér a bővebb krónikák hagyományától. A különbségeket számba veszi Szentpétery I.: A Zágrábi és a Váradi krónikák i. m. 421–422. 224 „De ezért az adatért még mindig nem tarthatjuk e krónikákat eredetieknek, esetleg egy régibb szöveg fentartóinak, minek folytán a régi szöveg helyreállítására talán fontos támpontokat szolgáltathatnának” – így Domanovszky S.: A Pozsonyi Krónika i. m. 544. 225 A LXXVI. sermo (De sancto Stephano, rege Hungarorum I.) szövegét Kertész Balázs gondozásában lásd http://sermones.elte.hu/szovegkiadasok/latinul/laskaiosvat/index.php?file=os/os076 , letöltés 2018. márc. 11.
