Reisz T. Csaba: Történelem egy kattintásra? Klasszikus forráskiadás és/vagy levéltári adatbázisok. Századok, 152. (2018) 3. 685–694.
ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - Csákó Judit: Kegyes királyné vagy rosszakarat mérgével teli vipera? Megjegyzések Bajorországi Gizella krónikásirodalombeli portréjához
CSÁKÓ JUDIT 583 vet szerző Minnesänger 216 másutt sem látszik az előtte fekvő magyar szerkesztések anyagát német forrásból kiegészíteni.217 Másfelől Wilhelm Giesebrecht is felhívta a figyelmet arra, hogy míg az Annales Altahenses hatása egyértelműen kimutatha tó Magyarországon, addig a III. és IV. Henrik császárok külpolitikai vállakozásai szempontjából sem érdektelen kútfő – meglepő módon – a német területek elbeszélő hagyományára nem gyakorolt befolyást.218 Ha a niederaltaichi évkönyv adatai már a kortársak körében sem számítottak ismerteknek, nem kell arra gyanakodnunk, hogy az 1033–1073 közötti események részletes krónikája a két évszázaddal később működő Mügeln kezébe került volna. b) Fentebb esett már szó arról, hogy az Ungarische Chronik – a Budai Krónika mellett – hasonló gesta redakciót használ hatott, mint amelyből a Képes Krónika interpolációit is eredeztetnünk kell. Mivel a német dalnok úgynevezett betoldásai az 1167. évnél szakadnak meg – a népnyelvű forrás olyan adatokat is fenntartott számunkra, amelyek a Nagy Lajos-kori magyarországi szerkesztésben nem szerepelnek219 –, korántsem merész teória Mügeln nyo mán egy olyan gestá ra gyanakodnunk, amely a 12–13. század fordulóján keletkezett. Elfogadhatjuk tehát, hogy Gizella sorsáról hírt adva Mügeln egy olyan szerkesztésből merített, amelyet valamikor 1167 után állítottak össze. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a javaitól megfosztott királyné nehéz helyzetét említő megjegyzés ne tűnhetett volna fel már jóval korábban a magyarországi tradícióban. Az előzőekben említettem, hogy az Altaichi Évkönyvet, amelyből az információt eredeztetnünk kell, bizonytalan időpontban használta fel valamely gesta író. Lehetőségként természetesen felmerülhet, hogy arra a korra, amikor a niederaltaichi monostor évkönyét kiaknázó átdolgozó működött, az ármánykodó királyné meséje is kiformálódott már az írott hagyományban. Ebben az esetben azonban vagy azt kellene feltételeznünk, hogy a bajor kútfőt felhasználó szerkesztő olyan szöveggel dolgozott, amely nem tartalmazta a Vazul megvakítattását Gizellának tulajdonító tradíciót, vagy pedig azt, hogy a krónikás a kérdéses történetvariánst kiiktatta, s ennek a helyére léptette be a Mügeln-féle adatot. A Pétert a trónjára segítő nőtestvér és a javaitól megfosztott özvegy egymással szöges ellentétben álló históriái ugyanis nem férnek meg egyazon elbeszélésben. Olyan átdolgozó(ka)t is elképzelhetünk tehát, akik éppen a negatív Gizella-képet kísérelték meg kiirtani, ám – ahogyan azt a 14. századi krónikakompozíció fejezetei jelzik – a hagyomány törekvése (törekvésük) ellenére is fennmaradt. 216 Carsten Kottmann: Heinrich von Mügeln. In: EMCh I. 761. 217 Nem említi német hagyomány felhasználását a krónikát részletesen vizsgáló Domanovszky Sándor, lásd Uő: Mügeln Henrik i. m. 218 Annales Altahenses i. m. XVII–XVIII. (Wilhelm Giesebrecht előszava). 219 Domanovszky S.: Mügeln Henrik i. m. 127.
