Nagy Sándor: 19–20. századi társadalomtörténeti adatbázis építése Budapest Főváros Levéltárában. Korall, 10. (2002 december). 217–222.
214 Tóth Eszter Zsófia Új irányzatok... vesztette presztízsértékét, az időfelhasználás pedig a korábbiakhoz képest szabottabbá vált, a téli pihenőidőszak folyamatosan rövidült. Végül az előadó utalt a demográfiai változásokra: a falusi családok gyermekszáma is ebben az időszakban csökkent drasztikusan. Pethő László A vidéki munkásság antropológiája címmel tartott előadásában ismertette azonos című OTKA kutatásának eredményeit. A vidéki munkásságot rurális feltételek között élő munkásságként definiálta. Diákjaival antropológiai kutatásokat folytatott többek között Diósgyőrön, Jászberényben, Lőrinciben. Az előadó szerint Lőrinci a 20. század elején még tradicionális falu volt, gyökeres változást jelentett azonban, amikor a Schossberger család ipart telepített oda: cukorgyárat és malmot. Később ezen a környéken létesült a Selypi Cementgyár és Petőfibánya, mely a Mátravidéki Hőerőművet szolgálta ki. Lőrinciben a menedzsment számára kiemelkedő színvonalú közművekkel ellátott lakásokat, uszodát építettek, ezzel éles ellentétben állt az idénymunkások falusias jellegű települése, istállókkal, ólakkal övezett parasztházai. Az előadó tanítványaival résztvevő megfigyeléseket folytatott kocsmákban. Kutatásaik során több érdekes történetet gyűjtöttek a cserekereskedelemről: míg a hatvanas években szovjet katonák lepedőket árultak a kocsmákban, addig a rendszerváltás után a kocsma az illegális benzinkereskedelem színtere lett. A délutáni szekció előadásai főként oral history forrásokra épültek. Első előadásként Kanyó Tamás 1956-os magyar emigránsok Svájcban a hatvanas években című előadása hangzott el. Olyan svájci magyar emigránsokkal készített oral history in terjúkat, akik az 1956-os forradalom után menekültek el Magyarországról; Svájcban egy részük szerepet vállalt az emigráns közéletben. Az oral history interjúkat narratív konstrukcióként értelmezte, azokat problémaközpontúan dolgozta fel. Az előadó szerint több interjúalanya úgy ábrázolta a svájciakat, mint akik azt feltételezték a magyar menekültekről, hogy jobboldali, konzervatív beállítottságúak, ezért hagyták el Magyarországot. Amikor a magyar menekült a mindennapok során e képtől eltérő magatartást tanúsított - például amikor részt vett egy olyan aláírásgyűjtésben, amelyet egy baloldali gondolkodású ’68-as tanár védelmében folytattak - akkor azt a svájciak rossz szemmel nézték. Egy interjúalanya számára úgy tűnt, Svájcban nagyon konzervatívnak ábrázolják a magyarországi férfi-női szerepeket: ezt közvetítette számára egy, a magyar forradalomról készített rajz. Az előadó szerint a svájci belpolitikában az 1956-os forradalom a konzervativizmus jelképe lett. Ezt követte Molnár Adrienne előadása Az ötvenhatos elitéltek visszailleszkedése címmel, melyben jelenlegi kutatásának eredményeit ismertette. E kutatás célja, hogy az 1956-os Intézet Oral History Archívumának életútinterjúi alapján értelmezze, hogy az ötvenhatos politikai elítéltek szabadulásuk után hogyan élték meg a hatvanas éveket. Az előadó utalt arra, hogy az interjúk az 1980-as, 1990-es években készültek, és a visszaemlékezők akkori sikeres vagy sikertelen élethelyzetük keretében interpretálták múltjukat. A börtönből szabadult ötvenhatosokkal szembeni boszszúállás és megtorlás célja az egész társadalom megfélemlítése volt. A politikai elítéltek számára a megtorlás nem ért véget a börtönből szabadulással: rendőri fel
