Lakatos Andor: Tömeges digitalizálás az egyházi levéltárakban – megfigyelések egy kérdőíves felmérés alapján. Levéltári Szemle, 69. (2019) 2. 20–31.
24 Levéltári Szemle 69. évf . A 6,3 millió kép eredetét tekintve körülbelül 75% a digitális fotók és 25% a szkennelt képek aránya. A fotók túlsúlya részben összefügghet a munkafolyamatok átlagos sebességével, a fényképezéssel ugyanis általában a kutatói célú másolatok minél gyorsabb előállítására törekedtek. A digitális fényképezés terjedését segítette az is, hogy az elmúlt évtizedben a levéltári digitalizálásra alkalmas „fotós műhelyek” felszerelése az intézmények számára elérhetővé, hozzávetőlegesen félmillió forintos költségen beszerezhetővé vált.7 A szkennelt képek esetében az általában lassabb tempójú levél tári feldolgozás jobb képminőséggel párosult, viszont A3-as dokumentumméret felett nagyobb értékű – több millió forintos – eszközöket igényelt, terjedésének így részben a magasabb költségek szabtak határt. Az egyes esetekben szükséges, ideális technikai megoldásról valójában a források méretének-jellegének megfelelően lehet jól dönteni, de a helyi technikai adottságok függvényében mégis jellemző, hogy vannak intézmények, ahol kifejezetten az egyik vagy a másik megoldást részesítik előnyben. A különféle eszközökkel létrehozott, eredeti képfájlok átlagos mérete 5–10 MB, az általánosan elterjedt képformátum a JPG. Kis mennyiségben TIFF formátumú állományok is előfordulnak, de ezek létrehozását és főként tárolását tömeges meny nyiségben általában nem vállalják az érintett intézmények. A felhasználásra szánt képek átlagos mérete 1–5 MB között mozog, az online szolgáltatói verziók inkább csak 1–2 MB közöttiek, míg az intézmény számára archivált – teljes méretű, vízjelezett, részben tömörített – példányok 2–5 MB körüliek. A képeket előállító-kezelő személyek esetében jellemző adat, hogy a felvételek 70%-ának eredete technikus munkatársakhoz köthető és csak 30%-ot készítettek levéltárosok. Hat intézményből jelezték, hogy kedvezményes foglalkoztatási lehetőségekkel is éltek, így például közmunka-program, rehabilitációs pályázatok vagy éppen fiatal munkakezdők támogatására indult programok keretében foglalkoztatták a digitalizálást végző személyeket. A képek mennyiségét tekintve tehát a technikus munkatársak váltak meghatározóvá a digitalizálásban. Ők betanításukat követően általában meghatározott időszakra, változó időkeretek és körülmények között nyertek alkalmazást. Vannak ugyanakkor olyan intézmények is, ahol fontosnak tartják, hogy levéltáros munkatárs digitalizáljon, és eszerint szeretnének eljárni a jövőben is. Részben ez utóbbi szemlélet, részben a digitalizálás folyamatával együtt járó egyéb levéltáros teendők magyarázzák, hogy a feladat az elmúlt években több helyen adott hivatkozási alapot a létszámfejlesztésekhez. Az egyházi levéltárak az elmúlt öt évben a korábban jellemző egy-két fős intézményekből átlagosan két-három fős intézmények lettek. A gyarapodás nyilván nem csak ennek köszönhető, de minden bizony nyal van összefüggés. 7 A fotós műhelyek összetevői: jó felbontású, 12 megapixel feletti tükörreflexes fényképezőgép, speciális objektív, világítás, állványzat, megfelelő számítógépes fényképező szoftver. Lakatos Andor
