Körmendy Lajos: Levéltári informatika. In: Körmendy Lajos (szerk.): Levéltári kézikönyv. Budapest, 2009, Osiris – Magyar Országos Levéltár, 637–732.

7. LEVÉLTÁRI INFORMATIKA • SZERK. KÖRMENDY LAJOS - 7.3. LEVÉLTÁRI INFORMÁCIÓ ÉS LEÍRÁS • KÖRMENDY LAJOS - 7.3.1. A levéltári információ - 7.3.1.1. A levéltári információ elemei

654 ■ 7. Levéltári informatika Az informatikai stratégia, ami 10-15 éves távlatban jelöli ki a követendő utat, csak szűk keretek között foglalkozhat a hardver kérdésével. A hardver fontosabb elemei­nek elavulási ciklusa átlagosan 10 év, azaz rövidebb, mint a stratégia időhorizontja. A változásokra azért fel tudunk készülni, például érdemes modulokban gondol­kozni, megbízható, nagy teljesítményű és bővíthető szervereket venni, vagy a belső hálózatot túltervezetten kiépíteni, hogy a jövőben az aktuális igénynél jóval több klienst ki tudjon majd kiszolgálni. Hasonló a helyzet a szoftverrel, annyi a különbség, hogy a szoftverelemek el­avulási ciklusa még rövidebb, mint a hardveré. A stratégiában itt is főleg az irány kijelölésével kell foglalkoznunk, és időállóságra, valamint kompatibilitásra kell tö­rekednünk. Az architektúraépítés fontosabb pontjait ki kell jelölni, meg kell hatá­rozni, hogy például milyen adatbázis-kezelő mellett tesszük le a voksot. Érdemes szoftver- és formátumfüggetlenségre törekedni, mert így kevésbé leszünk kiszol­gáltatva a szállítóknak és szolgáltatóknak. A stabilitást és a függetlenséget az egyik legfontosabb prioritásként kell kezelni az informatikai stratégiában. Nem szabad elfelejteni, hogy a levéltár bármilyen informa­tikai tevékenységének eredménye elektronikus irat lesz, amit megfelelően archiválni kell. A stratégiában mindenesetre dönteni kell, hogy a hosszú távú megőrzés mely módszerét (például emulálást vagy migrációt - lásd a 7.8.4.2. pontot) választjuk. Az informatikai rendszer biztonságát is meg kell tervezni. Ez egyrészt a külső behatolás ellen megfelelően védő rendszer tervezését jelenti (tűzfal, vírusvéde­lem), másrészt egy belső biztonsági szabályzat kidolgozását. Ez utóbbiban szabá­lyozni kell a rendszerhasználók azonosítását és az adathozzáférést, a vezetendő dokumentáció részleteit (például az adatbázisokról), a kötelezően végzendő máso­latkészítéseket stb. 7.3. LEVÉLTÁRI INFORMÁCIÓ ÉS LEÍRÁS ■ KÖRMENDY LAJOS 7.3.1. A levéltári információ 7.3.1.1. A LEVÉLTÁRI INFORMÁCIÓ ELEMEI ■ Azonosító Az azonosító elem (törzsszám, jelzet, cím) lehetővé teszi a levéltári anyag pontos egyedi jelölését. Az azonosítók, közülük különösen a jelzetek, a levéltári informá­ciós rendszerek meghatározó elemei (az 1990-es években több levéltár a jelzetekre próbálta építeni az egész informatikai rendszerét). Az azonosítók akkor töltik be jól funkciójukat, ha bármely szinten (például so­rozat, fond, fondfőcsoport esetében) lehetővé teszik az iratok pontos, egyedi azo­nosítását. Amint azt az alábbiakban látni fogjuk, a levéltári iratok hierarchikus

Next

/
Thumbnails
Contents