Körmendy Lajos: Elektronikus iratok és levéltár. [Budapest,] 2017.
3 A levéltári irat és alkotó elemei - 3.6 Kontextus
24 lévő lapokat forgathatjuk, csoportosíthatjuk az általunk kívánt logikai rendbe. (Aztán a kutatás végén, természetesen, helyre kell állítani a levéltári rendet.) Ha ugyanezeket az iratokat digitalizáljuk – ilyenkor egy-egy oldal egy-egy képfájlba kerül –, akkor azok a képernyőn szigorúan szekvenciális rendben sorakoznak és sokkal nehezebb őket kezelni. Ezt ellensúlyozandó rendelnek adatbázist, azaz metaadatok együttesét a szkennelt képek mellé, amelyek mutatják az összetartozást vagy az elkülönülést, és melyek segítségével lehet hasonlóképpen – sőt jobban – kezelni, böngészni, keresni az iratokat. 3.6 Kontextus A levéltári szakirodalom kontextusnak nevezi az iratképzőre vonatkozó adatokat, információkat (a szerv vagy személy [élet]története, tevékenysége, kompetenciája, funkciói, szervezeti felépítése [szerv esetén], kapcsolata más szervekkel vagy személyekkel stb.), valamint az iratképzővel, illetve az irattal-irategyüttessel kapcsolatos jogi, politikai, társadalmi vonatkozásokat. 19 (Pl. ha egy iratsorozat egy jelentős társadalmi eseményről szól, akkor röviden meg kell világítani az esemény hátterét.) Ezek az összefüggések gyakran csak implicite vannak az iratokban, ahonnan a levéltárosnak kell kibontani azokat, sőt sokszor kiegészítésre szorulnak más forrásokból. A levéltári kontextus jellemzően az iratok leírásakor kerül rögzítésre metaadatként. (Erről részletesen a 4. fejezetben lesz szó.) Az e-irat egyben digitális objektum is, ezért fontos technikai attribútumai vannak – ilyenek pl. a fájlformátumra vonatkozó adatok –, amelyek mind a megőrzésnél, mind a későbbi használatnál nélkülözhetetlenek. A technikai kontextusnak – ami az informatikai környezetet írja le – különösen részletesnek kell lenni akkor, ha a levéltár alkalmazni kívánja az emulálást (lásd a 9.2. fejezetet!), ekkor mind a hardver, mind a szoftverkörnyezetet egészen részletesen kell dokumentálni. A technikai követelmények miatt a kontextusnak, mint iratot alkotó elemnek a jelentősége megnőtt az e-világban. Mindemellett vannak még olyan kontextusai az iratoknak – mind a hagyományosoknak, mind az e-környezetben születetteknek –, amelyek nem tartoznak a tárgyunkhoz, de feltétlenül említést érdemelnek. Az iratok közötti (főleg tartalmi) összefüggésekre gondolok, 19 Jó összefoglalót ad a levéltári kontextusról az ISAD(G): Norme générale et internationale de description archivistique (Conseil international des archives, Ottawa 2000 – a szabvány korábbi verziójának magyar fordítását lásd a Levéltári Szemle 1995/2. számában), részletesebben kifejti a kontextus egy részét az ISAAR (CPF): Norme Internationale sur les notices d’autorité utilisées pour les Archives relatives aux collectivités, aux personnes ou aux familles (Conseil international des archives 2004, a magyar fordítását lásd a Levéltári Szemle 2005/3. számában); elérhetők: http://www.ica.org/10241/normes/liste-des-normes.html. Az InterPARES csoport más szempontból ötféle kontextust különböztet meg: jogi-adminisztratív, provenienciára vonatkozó, eljárási, dokumentációs, technológiai. Lásd Luciana Duranti, Kenneth Thibodeau: Interpares 2: Experimental, Interactive and Dynamic Records, Appendix 2, 18. old. Elérhető: http://www.interpares.org/ip2/display_file.cfm?doc=ip2_book_appendix_02.pdf
